Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)
Ördögfiókák a ruhaliftben
Vendég lesz is bőven, a város minden rétegéből. A kávéház falait a szomszédos Népszínház művésznőinek képei díszítik — de élőben is lehet látni őket, hiszen előadások előtt és után ott zsibonganak a művészasztaloknál, még olyan nagyságok is, mint Blaha Lujza, akinek igazán nem kell félnie, hogy jut haza a sötét pesti éjszakában: ott lakik a házban. A férfikollégák aztán végképp becsaládiasodnak: van, akit a kártyaasztalnál kell fülön csípnie az ügyelőnek előadás kellős közepén, rohanjon már, az istenért, le ne késsé a jelenését... Az üzlet jól indul, de pár lépésre ott a nagy vetélytárs, a Newyork. Valami olyat kell kitalálni, amivel még az sem veheti föl a versenyt. Wassermann kitalálja. Zene! A Newyorkban ekkortájt még katonabanda csörömpöl. A Belső-Erzsébetváros zengerájaiban német-jiddis tingli-tangli nyikorog és bumsztattázik. Jónás bácsi nemcsak okos üzletember: nagy hazafi is. Magyar zenét a közönségnek, a legeslegjobbat! A millenniumi hangulatban ez az ötlet telitalálatnak bizonyul. Nem véletlenül kerül később a halhatatlan pesti dalba: „szemben az EMKE cigánya zenél”. Az öreg kávés elsőrangú prímásokat és zenekarokat szerződtet. A hagyományt Wassermann halála (1901) után fia, Mór is ápolja. íratlan szabállyá válik, hogy az EMKE-ben „arriválnak”, mutatkoznak be a Pestre települő vidéki prímások, köztük 1911-ben Brassói Kozák Gábor, az Országos Cigányzenész Egyesület későbbi alapítója, majd elnöke (1885-1926). Az első világháború alatt elhalkul a muzsika, csak a kávéház előtt virágzó cigaretta-feketepiac árusai dudorásznak a járókelők fülébe: „Itt a török, itt az albán, a valódi retta, retta, cigaretta...” Aztán elhalkulnak ők is. 1920. Pillantsunk csak rá erre a girhes, égőszemű kölyökre! Szalad fáradhatatlanul a nyakába akasztott kenyereskosárral asztaltól asztalig. Az egyik legkávéházibb pesti költő, a Japán törzsvendége lesz majd belőle. Úgy hívják: József Attila. Ördögfiókák a ruhaliftben „.. .nappal az egész Emke-táj nem egyéb egy forgalmas utcasaroknál, ahol cipőzsinórt, puccpasztát, sósperecet, cukorkát, dritteszortét, újságot, léggömböt, inggombot, drótból strimflikötőt és strimflikötoből hózentrágert árulnak, ahol továbbá cselédtelen szobaurak és utcahölgyek a cipőjüket fényesíttetik, s ahol ennek a merkantil-hangulatnak a zsivajába, rikkancsok rikkantásába, kofák kofálkodásába, alkuszok alkudozásába harmonikusan bőg, tülköl, töfög, csilingel, zörög, dübörög és nyikorog bele a 58