Sarkadi Imre: A gyáva. Kisregények és elbeszélések (Millenniumi Könyvtár, 2001)
Az önámító halála
önámító gyilkolt, és nem Amerikát fedezte fel. Az önámító nem is sejtette, hogy vádbeszédét mondja. Amália nénjéről beszélt, aki moziba járt az udvarlóival, miközben neki foltos volt a nadrágja -sa bíró vizslaszemei rögtön felfedezték a mélyen levő féltékeny gyűlöletet Amália iránt: világos, hogy előbb-utóbb véres tettekben robban ki. A bíró megírandó könyvére gondolt, első három fejezete szinte teljesen készen állt már gondolatban - ah, pillantott hirtelen a jegyzetébe, hiszen az áldozatot, akit baltával vert agyon a vádlott, Máj Bálintnak hívták! Amália, Amál(y)ia, világosan következik belőle a mály vagy máj iránti gyűlölet. Szereti a borjúmájat, vágott közbe vádlóan a bíró, és összeráncolta a homlokát. Az önámító nem szerette. Nyilvánvaló, ez egy elvetemült, beteg lelkű ember. A mályvát is gyűlöli, lehet, hogy az állatokat is (árnál - animal) s hirtelen eszébe jutott, hogy feleségét Malvinnak hívják; fürkészve nézett az önámítóra, lehetséges, hogy ez az ember Malvint ölte volna meg, ha vele találkozik? Malvint Máj helyett, ahogy mindkettőt Amália helyett. Szerencsétlen, persze nem tehet róla, de mégsem lehet a társadalom örök veszélyére ilyen embereket életben hagyni... kopogott a ceruzájával, jóságos szemekkel végignézte az önámítót, és később javasolta a halálos ítéletet. Amit a másik négy unatkozó bíró helyben is hagyott. A cellájába visszavezetett önámítóra most már tízszeres erővel tört elkövetett tette végzetes jelentősége. Hát még mikor néhány nap múlva értesült az ügyvédtől elítélése okairól. Az ügyvéd csütörtök esténként együtt kaláberezett a vezetőbíróval, s itt értesült a pszichoanalitikai megfejtésről, a bírói zsenialitásról - hogyne lenne az, mikor felfedezi elejtett szavakban tettek indítóokait. Elmondta védencének is, s az önámító végleg kétségbeesett - hát nem a rettenetes balszerencse üldözi itt is, a múlt árnyai kinyúlnak, hogy ne hagyják itt se nyugodni, s mindennek a gyermekkori események az okai. Ezzel fejeződött be tulajdonképpen az önámító önámításának első része. Ez az első rész, mint láthatjuk, a tényekkel való kibékíthetetlen szembenállás periódusa volt, az önámító tényeket ámított magának, s ezek szokott összefüggése magyarázatot adott arra, hogy gyilkolt. Az emberek élete valami sérülésen megy tönkre, így olvasta valahol az önámító, s mióta 8