Scruton, Roger: Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék (Osiris könyvtár - Politikai gondolkodók, 1995)
Többes szám első személy
TÖBBES SZÁM ELSŐ SZEMÉLY A politikai rend, az én megközelítésemben, olyan közösség létezésének függvénye, amely magát mint „mi" azonosítja. Mivel „mi" nincs „ők" nélkül, az ellenségesség és az elkülönülés eshetősége már a politikai létezés alapjaiban kimutatható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden közösség egyformán veszélyes lenne szomszédaira nézve, vagy hogy tárgyalások és kompromisszumok útján ne lenne mód szilárd határok létrehozására, illetve az összetartozás azon érzetének kialakítására, melyet a korábbi társadalmak rendszerint háborúk révén értek el. A nemzetekkel és a nacionalizmussal foglalkozó újabb szakirodalom áttekintése - kiváltképpen a szakirodalom azon részének, amelyet a nemzeti gondolatot bíráló baloldali vagy liberális szerzők írtak - a következő széles konszenzust mutatja: a) A nemzet viszonylag új jelenség, talán a felvilágosodással jelent meg, vagy az ipari forradalom következményeként, vagy (s ez a valószínűbb) az írott szó elterjedésével, a „nyomtatásos kapitalizmussal", ahogyan Benedict Anderson hívja.1 b) A nemzetek egyáltalán nem azok a „természetes" közösségek, amelynek a nacionalizmus különböző tanai és elméletei állítják, legalább annyira teremtményei, mint teremtői az államnak, mely hozzájuk kapcsolódik. Számos „nemzetet" a gyarmati adminisztráció hozott létre a birodalmi kereskedelem lopott kincseinek önkényes felosztásával; másokat a nyelv vagy a vallás formált nemzetté; de maga a közös nyelv és vallás is lehet adminisztratív megfontolások eredménye csakúgy, mint a nemzet, amelynek állítólagos keretét alkotják. Gellner szavaival (Eric Hobsbawn idézi egyetértőén): „A nemzet, mint az emberek osztályozásának természetes, Isten adta módja, mint inherens, de régóta késleltetett politikai rendeltetés, nos, ez Csupán mítosz; a korábban létezett kul-József Attila Tudományi Irodalomtörténeti t Könyvtár* ffU Sacgcd, Egyetem u. 1—*-