Sz. Jónás Ilona szerk.: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet, IV-XV. század (Osiris tankönyvek, 1999)
Európa V-XIV. század - Keresztes hadjáratok
KERESZTES HADJÁRATOK 207 levőket úgy nem segítenétek, mint mi magunkat! Akik akárhányszor meg nem engedett módon a hívők ellen szoktak harcba szállni, induljanak most a hitetlenek ellen olyan harcba, melyet méltó elkezdeni, és amelyet győzelem koronáz. Legyenek most lovagok azok, akik eddig rablók voltak. Most joggal harcolnak a barbárok ellen azok, akik azelőtt testvéreik és rokonaik ellen küzdöttek. Most örök jutalmat nyernek el azok, akik eddig kevés pénzért csak zsoldosok voltak. Kettős bérért dolgozzanak azok, akik testük és lelkűk kárára vesződtek eddig. Sőt, akik itt szomorúak és szegények, ott mindenben bővelkedők, itt az Úr ellenségei, ott barátai lesznek. Akik pedig menni szándékoznak, utazásukat ne halogassák, hanem a tél elmúltával, a következő tavaszon, miután minden dolgukat elrendezték, a költségeket összeszedték, az Úr vezetésével vidáman induljanak útnak." A clermonti zsinat és II. Orbán pápa beszéde Anonymi Gesta Francorum et aliorum Hierosolymitanorum H. Hagenmeyer, RHC Hist, occid., 1890, T. II., 101-105. o. A Gesta névtelen szerzőjéről csak annyit tudunk munkájának tartalmából, hogy Bohémond normann seregének lovagja, s az első keresztes hadjárat résztvevője volt. írását vallásos lelkesültség hatja át, de nem hallgatja el az események árnyoldalait sem. Mikor már elközelgett az az időpont, amit az Úr Jézus híveinek naponként jelez, különösen pedig midőn az evangéliumban így szól: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem” - hatalmas mozgalom támadt Gallia minden tartományában. Ezt mondották: ha valaki az Urat serényen, tiszta szívvel és elmével óhajtja követni, és az ő példáját követve a keresztet hűségesen akarja hordozni, ne késlekedjék gyorsan a szent sír felé vezető ösvényen1 zarándokolni. Ez azért volt, mert a római szék apostoli főpapja, Orbán sietve a hegyeken túlra1 2 utazott és ott érsekeivel, püspökeivel, apátjaival és papjaival alapos tárgyalásokba kezdett, majd így szónokolt: „Ha valaki lelkét meg akarja menteni, ne késlekedjék az Úr útját alázatosan elkezdeni; ha pedig pénzben szűkölködnék is, elegendő lesz neki az Úr irgalma.” így szólt még az apostoli úr (a pápa): „Testvérek, sokat kell szenvednünk Krisztus nevéért, ti. nyomorúságot, szegénységet, mezítelenséget, üldözéseket, szükséget, betegséget, éhséget, szomjúságot és más ilyesmit, mint ahogyan az Úr mondotta tanítványainak: »Sokat kell szenvednetek az én nevemért« és: »ne szégyelljetek szólani az emberek színe előtt«, »én pedig szájat adok néktek és ékesszólást« és végezetül: »nagy jutalomban lesz részetek«.” Mikor már ez a beszéd Gallia különböző vidékein és tartományaiban ismertté kezdett válni, a frankok3 ezeket meghallván, bal vállukra azonnal kereszteket kezdettek varratni és azt mondták, „hogy valamennyien Krisztus nyomdokait követik, aki kiszabadította őket az ördög kezéből”. 1 „Az Ur sírja felé vezető ösvény" vagy még gyakrabban: „az Úr ösvénye" - a keresztes hadjáratoknak a középkorban használatos elnevezése. 2 A pápa Itáliából az Alpokon keresztül Franciaországba utazott. Itt Clermont városában gyűlt öszsze 1095 őszén a zsinat, amelynek ülésezése után a pápa a szerző előadásába iktatott beszédet mondotta. 3 Gallia: a középkori írók, a római szóhasználatot követve, így nevezik Franciaországot. A „frankok" a franciákat, de általában valamennyi európait is jelenthetik. írónk itt ebben az utóbbi értelemben használja a szót.