Szabó Pál: Ahogy lehet. 2. kötet (Millenniumi Könyvtár, 2001)
Utószó
emberek, pusztai szállásaikon élő rideg pásztorok. Kiemelkedő, középponti szerepű alakja nincs is.” (Béládi Miklós) S ezt a jellemzést ki lehet terjeszteni Szabó Pál egész írói világára is, mert „az ő világában nincs kibírhatatlan sors - írja róla szóló könyvében Czine Mihály -, s nem nő a ködökig senki: le is, fel is szigorúan szabottak a határok. Az ő emberei nem kurucok, inkább hajdúk, élnek, ahogy lehet. Szinte a történelem alatt; ölelnek, ölnek, teszik, amit kell, mint József Attila versében az ősök. Kis életek, de érzik a maguk életének a jelentőségét.” A legutolsó könyv, ami életében megjelenik tőle, szintén regény, s tárgya a magyar mezőgazdaság átalakítási kísérlete, ahogyan az a Duna—Tisza közén ment végbe, s amelyet az ötvenes évek vége felé írt, de a kor „nem létező cenzúrája csak 1969-ben engedett megjelenni, mert a Szépülő szegénység kétségbevonhatatlanul igaz üzenete az, hogy az egyébként ösztönösen is szocialisztikus érzületű, józan paraszti természet és a nevében szocialista párt bürokratikus parasztpolitikája összeegyeztethetetlen. Alig egy esztendővel a regény megjelenése után Szabó Pál élete is véget ért: „belé lobbant a végtelenbe”, ahogyan ő maga írta, megérezvén a közelgő véget. Szülőfalujában helyezték végső nyugalomra. IRODALOM Könyv Czine Mihály: Szabó Pál. Arcok, vallomások. Budapest, 1971, Szépirodalmi Könyvkiadó. Kritikák, cikkek Móricz Zsigmond: Új nagy írót küldött a falu. Nyugat, 1931. Féja Géza: Szabó Pál. In uő.: Lázadó alkonyat. Budapest, 1970, Szépirodalmi Könyvkiadó. Bata Imre: Szabó Pál estéi. In uő.: Képek és vonulatok. Budapest, 1973, Magvető. Béládi Miklós: A népi írók szépprózája és Szabó Pál. In uő.: Érintkezési pontok. Budapest, 1974, Szépirodalmi Könyvkiadó.