Szabó Zoltán: Diaszpóranemzet (Szabó Zoltán összegyűjtött munkái, 1999)
Következmények
zett, hogy mit fogok végül is szóba hozni, kiiziit dolgainkat mondtam, „Vagyis: a Duna-konföderáció kerül napirendre” —szögezte le megértőn, mivel a szóösszetétel értelmét József Attila sora („rendezni végre közös dolgainkat”) magyar, román és szláv jövő egyeztetésére konkretizálta. Ám az, hogy magyaroknak egymással is közös ügyei vagy dolgai lehetnének, nem vésődött be ilyen acél metszéssel a magyar tudatokba: közös ügyeink Ausztriával voltak, mondta a história, közös dolgainak szomszédnépekkel lesznek, mondta József Attila, s a mozzanat és a félreértetésem megint csak Shelley-t igazolta, aki az emberiség el nem ismert törvényhozóinak a költőket mondta. 0971) II. Számon kívül maradtak, Ixion Amennyiben az Egyesült Nemzetek néven ismert szervezet —ahol az egyes államok képviselőinek van szólásjoga - egy nyári szünetben átengedné nagytermét az európai nemzeti kisebbségeknek, hogy alkotmányozó gyűlésük színhelye legyen, s ha e gyűlésre minden nemzetiség annyi követet küldhetné, ahány százezer embere kisebbségi helyzetben él: a körbefutó padsorokban a magyarok csoportja volna a legnépesebb. Lelkiismeretes újságírók összeszámolhatnának harminc vagy harmincöt magyar követet, megállapítva, hogy mindezek négy nem magyar állam útlevelével érkeztek a Manhattan-szigetre, s talán olyan is akadna köztük, aki észbe venné, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése az embernek, ha magyar, alighanem döntőbb és súlyosabb kérdés, mint a franciának, németnek, az olasznak, a spanyolnak, az orosznak vagy a románnak, s nem is a kisebbségi helyzetekben benne rejlő sérelmi lehetőségek és közösségi limitáltságok miatt elsősorban. Ha az elosztottság strukturális jelentőségére és az ez által predeterminált nemzethelyzetre gondolunk, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar kérdés olyan kérdés, amelyben benne foglaltatnak a nem magyar országokban élő magyarok is, mindazok, akik más országokban élnek nemzeti kisebbségekként a maguk földjén, saját pátriájukban, továbbá azok is, akik egyéb, távolibb országokba szóródtak el, diaszpóraként... A magyar problematikát — mondhatni legelső helyen — éppen ez a topográfiai dezintegráltság határozza meg, illetve veti fel, s a probléma jelentőségét numerikusán Illyés Gyula summázta, még a hatvanas években, élőszóval, így: — Avilágon nagyjából tizenötmillió magyaréi. A tizenötmillióból tízmillió él Magyarországon. Ötmillió Magyarországon kívül él. A magyarok kétharmada él Magyarországon; minden harmadik magyar Magyarországon kívül él. Hl