Szabó Zoltán: Nyugati vártán. Esszék és publicisztikai írások II. (Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái, 2011)
Recenziók
Recenziók meg az anyját, vedd el a lányát; az ökör akkor is ökör, ha Bécsbe hajtják; bolond likból bolond szél fuj és: ami a szívemen: a számon. Nagyjából ez utolsó közmondás lehetne Buday minden kiskönyvének jelmondata. Ez autarchikus, sem kiadótól, sem kereslettől, sem közönségtől nem befolyásolt kedves aprómüfajban a művész kedvére beszéli ki, ami éppen eszébe jut, mintegy Babits mondatát követve: „aki szeret, annak jó lesz így is, aki nem szeret annak is jó lesz így is”. A most megjelent Kilencedik Kiskönyv elődeivel szemben bizonyos újításokat tartalmaz, akár ezt viselhetné címlapján magyarul: írta, metszette, szedte, tördelte, nyomtatta, fűzte, borítékozta, címezte, postázta: Buday György. Buday ezt a kis könyvét ugyanis már saját kézisajtóján nyomtatta ki chelsea-i stúdiójában, egymaga. Ennek okán a könyv, házi sütés, tipográfiájában, betűiben is messze fölülmúlja az előzőket. Benne a nyájasság jegyében és a szívderítés igényével figyelemre méltó kézmívesmesteri műfaj alakul, egy nagyképűségtől ment, szerény Gesamtkunst a Kleinarbeit műfajában, londoni stúdióban, magyar kéz alól. 0Látóhatár, 1953. 126-127.) „Egy újabb Attila” {Hungarian Bulletin, No. 131, 1952. december) A budapesti kormány naptárszerűen nyomott angol nyelvű közlönye József Attila költészetének és személyének ismerőit és megbecsülöd 350 soros közleménnyel lepte meg. A közlemény címe ez: „József Attila, a legnagyobb magyar proletárköltő”. A közlemény azzal a lapidáris bolsevik gördülékenységgel íródott, amelyen mást mint közhelyeket igen nehéz kifejezni és amely angol nyelvre fordítva épp annyira „un-English”, amennyire magyarul magyartalan. Magától értetődik, hogy a közlemény bőven beszél amaz üldöztetésről, amelyben a költőt a polgári társadalom részesítette, amaz „igaz kommunistaságról”, amely a Bem József téri cikkíró szerint a költő sajátja volt még abban is, ahogyan szerelme tárgyához közelített; arról a vonalhű optimizmusról, amely József Attilát - még a skizofrénia utolsó stádiumában is állítólag jellemezte volt és így tovább, és így tovább. Érthető az is, hogy a cikkíró József Attila verseiből nem idéz sokat: félő lett volna, hogy a versek az ő mondandóját nem igazolják. Gondosan megemlíti, hogy József Attila 450 verset írt, hogy a kommunista kormány József Attila-díjat és utcanévtáblát létesített, közli az angolokkal József Attila apja nevét, anyja nevét s lefordítja három versének hat sorát. Hat sort fordít le. Nem többet. A 450 versből. A lefordított sorok ezek: „Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”; „Én egész népemet fogom / Nem középiskolás fokon / Tani-tani.”; valamint ez „Rendezni közös dol-114