Szabó Zoltán: Nyugati vártán. Esszék és publicisztikai írások II. (Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái, 2011)
Az idő sodrában - jegyzetlapok
Az idő sodrában -jegyzetlapok rul tudtommal nem jelent meg, s egyes mondatai most jelentőségteljesen hangzanak, holott tíz évvel ezelőtt íródtak. „Most van, csaknem a napok száma szerint pontosan, egy éve annak - írta Gara 1956. december 27-én -, hogy egy Hommage á Attila József par les poétes frangais44 című kötet, ugyanennél a Seghers kiadónál, megjelent. Akkor húsz-egynéhány francia költő fordította gondját, tehetségét arra, hogy az 1937-ben tragikus halált halt magyar költő legszebb verseiből egynéhány franciául megjelenjen. József Attilát a sorvasztó gyógyíthatatlan baj s olyan rendszer szorította az öngyilkosságba, amely tűrhetetlen elszigeteltségbe zárta. S vannak, akikben ma az a kérdés vetődik fel, hogy talán maga a magyar nép is öngyilkosságot követett el, a kollektív kétségbeesés gesztusával, a felkelés napjai alatt? Ám a magyar írók és különösen a magyar költők (egyöntetű színvallásukat a felkelés mellett a francia közönség is megismerhette az Irodalmi Újság a második szovjet beavatkozás előestéjén megjelent számának fordításából) ennek a nézetnek ellene mondtak s rá is cáfoltak. Ha a forradalmat a fegyverek el is tiporták, ők - hittel a j övőben - bátran folytatták távirataikban, nyilatkozataikban és felhívásaikban a tanúságtételt ügyük igazsága mellett. Húsz nappal ezelőtt a József Attilát fordító költők egyike új Hommage füzetet javasolt: olyat ez alkalommal, amelyben francia költők saját verseikkel s írásaikkal tisztelegnek a magyar költők előtt. Ugyanezen a napon postán érkezett hozzám egy francia vers a magyar tragédiáról; írója arra kért, hogy juttassam el a magyar költőkhöz. így született meg, hála Pierre Seghers költő készségének, ennek a kollektív Hommage-kötetnek a terve. A legjobb francia költők támogatták: a magyar forradalomhoz hasonló mértékben talán soha nem rázta meg őket külföldi történelmi esemény. Az olyan költők, hogy csak néhány nevet említsek, mint Pierre Jean Jouve, André Frénaud vagy Claude Roy nagyon is különböző nézeteket vallanak és irányzatokat képviselnek. így minden egyes itt közölt írás személyes és csak az írójának a véleményét mondja. Összességük azonban az együttérzés megindító jele a magyar írók felé. Ez a kis kötet, bármilyen legyen is a helyzet, egyszer eljut majd Magyarországra. S a magyar költőknek, akiket igyekeztem - szerény eszközeim mértéke szerint - ismertté tenni francia közönség előtt, tudom, igen-igen jólesik majd ez a gesztus, s úgy érzem jogom van ahhoz, hogy érte nevükben én mondjak köszönetét”. * 44 A francia költők hódolata József Attilának. (A. S.) 366