Széchenyi István: Napló (Millenniumi magyar történelem - Források, 2002)
Ami jót és rosszat átéltem I.
holnap Hatzfeld herceghez?] Ő: Oui. [Igen.] Én: et votre soeur Henriette aussi? [És nővére, Henriette?] O: (rendkívül zavarban) Je crois que oui! [Azt hiszem, hogy igen!] 1823. november 23. Beszéltem anyámmal H [enriette]-ről. Azt mondja, ne rontsak ajtóstul a házba: kíméletesen 2 évet várni, etc. Mit tegyek? Inkább túl erőszakosan, mint túl kevéssé. O, csak ne félnék, hogy megsértem. — etc. Egyáltalán nem látszik zavarban lenni. „Hidegvér” - ha ez lehetséges volna! Andor nem megy Montpellierbe, mivel Pálnak ez időben alkalmatlan. Egek, micsoda egoista! H[enriette]-tel egy szerelmi regényt kellene játszanom. Mennél tovább tartana ez a regény, annál szebben élnék, mert ez lenne életem legszebb korszaka. H[enriette]-nek pedig tudnia kell, hogy szeretem. Ma bál van Haztfeldnál. Talán a mai nap fog életem fölött dönteni. Farsang előtt semmi esetre! Mimi Liechtensteinnek: „Isten ne engedje, hogy az életben kegyeddel valaki oly halálos hidegen viselkedjék, ahogyan kegyed bánt velem!” 1823. november 24. Arra gondolok, hogy főbe lövöm magam - és azt hiszem, a végén így fogom befejezni. Minden reményem füstbe ment. Én: „Részesítene a kitüntetésben, hogy táncol velem?” O: „Örömest” -, azzal a derűvel, bájjal és kellemmel, mely valamennyi lány fölé emeli, akiket csak láttam életemben. Zsenge, gyermeteg szívét a szerelem még nem háborgatta. Szerelme olyan, amilyen a szeráfoké volt. [------•] „Megyek Magendorfba.” Ö: „Maradjon sokáig.” Mimi: „Széchenyi gróf megy S[ophie]-hoz.” Én: „S [ophie]-nak semmit sem üzen, és V[incé]nek, egyetlen barátomnak?” Ö nevetve: „Igen, ő a barátja.” Én: ,,H[enriette] hercegnő, képtelen volna emlékezni mindarra, amit egy évvel ezelőtt mondottam?” Ö: „Ö, az egészet már rég elfeledtem! Hogyan is jegyezte volna meg azt mind az ember.” Én: „Akkor csakugyan sajnálatra méltó vagyok! Ó, ha tudnám, hogy nem sértem meg! - Nekem nagy fájdalmat okozott.” - Ő: „Ez igazán nincs szándékomban.” Én: „Kegyed titoktartó?” Ő (elpirulva, zavarban): „Nem, én 263