Széchenyi István: Napló (Millenniumi magyar történelem - Források, 2002)
Ami jót és rosszat átéltem I.
fokára emeli, melyet a multitude [tömeg] egyáltalán elérhet. Mert csak a kielégített kíváncsiság juttathatja az embert a korábbi nyugalomhoz. !yA szerelem- és tudásvágyat élvezet és felvilágosítás által kell csillapítani. ” - mondja Arisztotelész régi skoliasztája [magyarázója]. 1819- április 19-1819. április 19. nevezetes nap volt az életemben. Miután, ahogyan a legtöbb ember, sokáig töprengtem volt Istenen, lelkűnkön, a halhatatlanságon etc. etc. etc., és több e témáról szóló művön rohantam át ifjúi hévvel, mely attól, amit tanultunk, rendszerint a különcségbe sodor - végezetül, sok ide-oda ingadozás után - abban állapodtam meg magammal, hogy minden vallás: tudatlanságunk tudatában - jó, ha csak tetteinkben és életelvekben ábrándoktól, balítéletektől és szofizmáktól nem hagyjuk félrevezettetni magunkat, hanem a hangot követjük, mely az igazságot sohasem leplezi, és sohasem szól hízelkedve hozzánk - és ha az ember szíve és feje neveléstől és példáktól meg nem kótyagosodik és el nem vadul, ami nemigen fordulhat elő, akkor a természetre rábízott gyermeknek magától is mindig nyilvánvaló, hogy jól vagy rosszul cselekedett. Szíve s lelke vallásában minden becsületes ember megegyezik, csak a formák különböznek ahogyan Istent imádják, magukat kegyelmére bízzák és lelkűket igyekeznek a másvilágra menteni. És nem megható-e, ha meggondoljuk, hogy van egy fajta a világon szétszórva, melynek élete egy sor szerencsétlenség, és még a legboldogabb pillanata is a tökéletlen öröm s valami szüntelenül érzett bánat keveréke - és ha meggondoljuk, hogy e fajta csak a jövendő életben reménykedik, arról töpreng és gondolkodik, és sohasem pihen, hogy meglelje útját-módját: miképpen tudná a Mindenhatót könyörületességre bírni, a végtelenség Teremtőjét elérzékenyíteni! - Gyakorta láttam hajnalhasadáskor a törököket a felkelő Nap felé térdre rogyva buzgón és bensőségesen imádkozni a Legmagasabb Lényhez; és hányszor gyönyörködtetett és töltötte el örömmel a szívemet egy-egy jó szándékú imádsága a keresztényeknek! Keveset forgolódtam a világban, az embereket alig ismerem. De mindenkinek a világon van valami vallása, mert a fény felé törekszenek, mivel teljesen a sötétségben vannak. Katakombák ezek* s az emberek beléjük zárva, mindenki a kiutat keresi, de nincsen - ki vág hát neki a helyes útnak? Tévelyegnek és szorongva keresnek, míg végül a fedél magától szertehull. Mind ilyenek a mi vallásaink, és egyetlenegy sem jó. Hisz a legnagyobb próba, melyet az életben megállanunk kell, az, hogy semmit sem * Ti. a vallások. 77