Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet, 1945-2005 (Osiris tankönyvek - Bibliotheca Iuridica, 2006)
IV. rész. Európa alkotmányos intézményei
I. FEJEZET • ALKOTMÁNY ÉS ALKOTMÁNYOSSÁG A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 557 fogalmának. Az alkotmány elsődleges szabályozási tárgyai közé - a modern alkotmányos demokráciák gyakorlata alapján - az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyát, a legfőbb közhatalmi szervek megalakulásának (és esetleg megszűnésének) módját, legfontosabb feladat- és hatásköreiket, illetve azok gyakorlásának egyes garanciális eljárási kérdéseit, illetőleg az alapvető emberi és állampolgári jogok felsorolását, azok lényeges tartalmát és korlátozásuk módját, végül érvényesülésük bizonyos garanciáit sorolhatjuk. A materiális alkotmánydefiníció továbbá — a klasszikus arisztotelészi felfogás szerint - oly módon is értelmezhető, hogy egyjogszabály csak akkor tekinthető alkotmánynak, ha bizonyos tartalmi feltételeknek megfelel. Ez már nem a szabályozási tárgyakra utal, hanem arra, hogy az alaptörvény szabályozásának konkrétan meghatározott elveknek és követelményeknek, bizonyos normatív feltételeknek kell eleget tennie, ám meglehetősen viszonylagossá válhat a materiális definíció attól függően, hogy pontosan milyen alkotmányos alapelvek érvényesítését várják el tőle. A modern materiális alkotmányfogalom szerint többnyire csak azt az államot tekintik alkotmányosnak, amelynek alaptörvénye a népszuverenitáson alapul, elválasztja az államhatalmi ágakat, demokratikus választásokat követel meg, és elismeri az alapvető emberi jogokat. A 19. századtól az európai hagyományban tehát általában a liberális demokráciák egyes alapértékeinek való tartalmi megfelelést tekintették a materiális alkotmányfogalom alapjának, ám az elvárt értékek köre más és más volt (például azáltal, hogy egyesek megkívánták a bírói függetlenség vagy a felelős kormányzás megvalósítását is, míg mások nem). Formális értelemben ezzel szemben alkotmánynak (vagy alkotmányerejűnek) tekinthető minden olyan aktus, törvény, amelyet az alkotmány elfogadására előírt speciális eljárási feltételek mellett, kifejezett formában alkotmányként vagy alkotmánymódosításként fogadtak el, illetve hirdettek ki.9 Amíg tehát a materiális alkotmányfogalom tisztán a szabályozás tartalma alapján fogad el alkotmánynak vagy alkotmányosnak egy törvényt (ám függetlenül attól, hogy azt milyen formai eljárással cikkelyezték be), addig itt pont fordított a helyzet; amennyiben ajogalkotási procedúra megfelel az alkotmány elfogadására előírt követelményeknek, akkor az adott aktus tartalmától függetlenül az alkotmány részének tekintendő. Természetesen nincs értelme formális alkotmányfogalomról beszélni, ha egy államban az alkotmányozás szabályai nem térnek el a rendes, illetve szokásos törvényalkotási folyamatétól, ellenben minden olyan esetben értelmezhető, amikor az alaptörvény és az egyéb jogi aktusok közti hierarchikus viszonyt az alkotmány elfogadásának speciális, a szokásosnál szigorúbb feltételei támasztják alá. A materiális alkotmány tartalma A formális alkotmány fogalma 9 Kovács István: Magyar államjog. I. Szeged, 1983, József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 87. o.