Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan (Osiris tankönyvek, 1999)
8. Szövegszemantika
8. SZOVEGSZEMANTIKA • szövegjelentes kifejtett kifejtetlen • a szövegkohézió szemantikai eszközei 4 globális I • tematikai egység • izotópja • cím • fókuszmondat • tételmondat • indító és záró mondat • kulcsszó • szemantikai progresszió • kronotopológia 4-lineáris I • azonosság • mezóosszefüggés • asszociációs mezó' • mellérendelő' kötőszók • szemantikai hiány 1. A szövegszemantika A szövegszemantika - a szövegtan egyik területe - a szöveg jelentéstana, a nyel vi jelek és jelentések szövegszintú' viszonyát, a szöveg jelentésszerkezetét tárgyalja. 2. A szöveg jelentése A szövegszemantikát azért tartják a szövegtan egyik legfontosabb ágának, mert tárgya: a szövegjelentés a legfőbb szövegszervező elem (Kelemen 1976, 194). A szöveg jelentését nyelvi elemeinek aktuális (azaz pragmatikai tényezőktől determinált) jelentése és szintaktikai szerkezete együttesen határozza meg, de rendkívül szoros kapcsolatban áll a szövegkörnyezettel is. (Utóbbiról részletesebben a Szövegpragmatika részben lesz szó.) A hivatalos, szakmai szövegek értelme a szavak szótári jelentéséből fakadó litterális jelentésből adódik. Az irodalmi szövegeknek viszont annyi jelentése van, ahány értelmezést maga a szöveg tartalmaz, illetve megenged. A szöveg jelentése explicit és implicit egyaránt lehet. A kifejtetlen, vagyis rejtett, de kikövetkeztethető jelentés (inferencia) az explicit nyelvi elemek jelentésének hatásaként kapcsolódik össze az értelmező tudatában. Kövessük ezt nyomon József Attila Magad emésztő... című versének indításában!