Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan (Osiris tankönyvek, 1999)

17. Szövegtani szempontú szövegelemzési minták

454 Szövegtani szempontú szövegelemzési minták Az értelem is elő-előjövő fogalom József Attila költeményeiben: Én túllépek e mai kocs­mán, /az értelemig és tovább (Ars poetica); S mint megnyílt értelembe az ige, /alászállok rej­telmeibe! (Óda). Milyen szövegtípusba illeszthető a Falu című vers? Tájleíró költemény-e ez? Vagy társa­dalmi kérdésekkel foglalkozó? A táj vers két jól elválasztható típusa a tájkép (Petőfi: A Tisza, Kiskunság) és a táj mint apropó, mint ürügy (Vajda: A vaáli erdőben, Babits: Esti kérdés) az el­vont gondolatokhoz. József Attila a kettőt összekapcsolja. A képszerűség konkrétumai felidé­zik és erősítik a gondolatiságot, a szellem szabad kibontakozása tartalmi többletet kölcsönöz a tárgyi világnak. Ennek a két pólusnak az egymást támogató-átható szövedéke adja a József Attila-versek magas fokú intellektualitását. Ezekben a költeményekben nem kizárólag a költő festői ecsetkezelése érdemel figyelmet, hanem a tájelemek beszédessé válnak: bennük lap­pang az egész emberi sors. Ráadásul a tájelem olyan hatású, hogy a vers első, tisztán tájleírás­nak ható része is utólag átértelmeződik. Ezért fölöttébb nehéz ennek a költeménynek a szok­ványos műfajokba sorolása. Ez természetesen nemcsak a József Attila-versekre áll, hanem ál­talában jellemző napjainkra a líra- és prózaműfajok megváltozása, újak kifejlődése (pl.: önmegszólító, analizáló verstípus stb.). József Attila úgy véli, hogy a stílus az írásnak csak taktikája, a stratégiája a szerkezet (vö. ÖM. 3. 223), ezért különös figyelmet érdemel a vers struktúrája, amelynek szövegszervező elve az ellentétezés. Ez teljes összhangban áll a költő felfogásával: „.. .csak disszonancia által lehetséges alkotás” (vö. ÖM. 3.277). Az ellentét még abban az esetben is fennáll, ha ez expli­cit nyelvi eszközökkel nincs jelölve, de kétségtelen, hogy az idilli nyugalmas táj tevékenység­re sarkalló gondolatokat rejt, vagy még inkább a csak látszólag békés felszín alatt feszítő gon­dok lappanganak. A József Attila-i szövegstruktúra háromféle építkezési módot kapcsol egybe: térbeli és idő­beli haladást, illetve fogalmi kibontást. A táj bemutatásának legszokványosabb módja az iro­dalmi leírásokban a térbeli elemek meghatározott sorrendben (Petőfi: Kiskunság: Alföldi vi­dékek. .. Gazdag legelőkön visz az út keresztül... Cserény oldalánál... Itten a lapályon... Szép fövény az alja... Szélén a sötétzöld káka... A vízparton... Amott egy nagy ágas áll... Mellette a gödör... Ott van a délibáb a láthatár szélén... Nagy sokára egy tanya tünedezfel... A zöld búza között... Végre ott a város, Közepén a templom... Szanaszét a város végén a szélmalmok...) és időrendben történő bemutatása (Petőfi: A Tisza: Nyári napnak alkony úlatánál... Késő éjjel... Pár nap múlva...). József Attila maga is él táj verseiben ezzel a két szerkesztési móddal: a tér­belivel (Külvárosi éj: A mellékudvarból... konyhánk... az égen... a város szélinél... a téren... S odébb...) és időbelivel (Külvárosi éj: ...a fény hálóját lassan emeli... konyhánk már homállyal teli... sóhajt az éj), s ugyanakkor nála a táj is átpolitizált: politikai többlettartalommal telítődik (Nyár: A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár.). A tájelemeknek és a politi­kumnak az össze nem illősége elméletben bizarr lehet, de József Attila gyakorlatában meg­szokott. A táj és a költői üzenet-jelentős költői alkotásokban soha nem lehet „egymás mellet­ti”! Hogy a hangulat azonosul-e a tájjal (szerelemmel, politikával, gyűlölettel stb.), vagy a táj váltja-e ki a hangulatot - ez nem esztétikai kérdés, hanem a költői egyéniségtől, módszertől függő. De a kettő elválaszthatatlanul, in statu nascendi van együtt. A Falu című versben is a tájelemek térbeli sorrendisége a táj versekre szokásosan jellemző­en jelenik meg, a szűkítés és a tágítás szerkesztési elvére építve: a szövegnyitásban a falu teljes képét láttatja, majd a falucskát „lefényképező” totálkép után a részleteknél áll meg a költői „kamera” (mert az az olvasó érzése, hogy a költő nézőpontja nem változott, csak a láthatatlan

Next