Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan (Osiris tankönyvek, 1999)
3. Textualitás
Textualitás hangsúlyozását szolgálja az ts-sel összekapcsolódva. Ugyanennek a szövegmondatnak a 2. mondategységében az igei állítmány (abbahagyta) egyes szám harmadik személy ű ragja jelzi a változatlan alanyt - tehát a hiányzó alany 0 anafora és utal a gimnáziumot nyelvtani tárgy értelmére; a 3. mondategység változatlan számú és személyű igéje (járt) pedig mutatja, hogy az alany még mindig azonos. Az [3.] szövegmondat igei állítmánya (érezte) a módosulatlan alanyon kívül olyan grammatikai tárgyra (magát) is utal, amely az igével együtt visszaható szerkezetet alkot. A [4.] szövegmondat 1. mondategységében bár új alanyok (salak, választékossága ) lépnek be, ennek a szövegmondatnak a kapcsolata mégis úgy marad fenn az előzményekkel, hogy igei állítmánya az előző accusativus [őt magát] jelentésére vonatkozik. Ugyanennek a szövegmondatnak a 2. mondategysége a kapcsolatos mellérendelés gyenge jelentéstani kohéziójával fűzi az előzményekhez a megbabonázás okát. Mint ahogy ez a szövegrészlet is mutatja, a lineáris típusú szövegösszefüggés jelölésének eszközei jobbára grammatikaiak. 3.5.2. A globális jellegű szövegösszefüggés eszközei, megnyilvánulásai A szöveg globális összefüggésének számos jele van, mint Pilinszky Újra József Attila című költeményében is: Te: bakája a mindenségnek. Én: kadettja valami másnak. Odaadnám tiszti kesztyűmet cserébe a bakaruhának. Ebben a műben a szemantikai egyenértékűséget adó jelentésmező: a ’katonák’ fogalomköre. Nyilvánvalóan belefér ebbe a baka és a kadett, a tiszti kesztyű és a bakaruha közötti jelentésoppozíció is, kohezívvé téve a vers szavainak tartalmi kapcsolatát. Ez egyben pragmatikai-szemantikai párhuzamra és ugyanakkor ellentétre épül (te <-> én, baka <-» kadett, tiszti kesztyű <-» bakaruha, bakája a mindenségnek <-> kadettja valami másnak). A baka - bakaruha; kadett - tiszti kesztyű szavak azonos fogalmi kör felidézéséből fakadó korreferencialitásával az író kerekre zárja a versszerkezetet: baka - kadettja - tiszti kesztyűmet - bakaruhának. Az egyes szövegszintek „átjárhatósága”, egymást támogatása sejlik fel abban, ahogy az oxymoron beleszövődik a paralelizmusba (bakája a mindenségnek <-> kadettja valami másnak, Odaadnám tiszti kesztyűmet <-> cserébe a bakaruhának) pozitív és negatív értékkategóriával egy-egy soron belül és kétsoronkénti egymásra villanással. József Attilának a metaforikus azonosításával (bakája a mindenségnek) viszont elindul egy olyan jelentéssík a felszínen, amely - miközben involválja az azonos fogalmi kört (bakája —> kadettja —> tiszti kesztyű —> bakaruha), ugyanakkor - a magyar irodalmat ismerőben azt a mély szerkezeti szintű jelentést is implikálja, amely az említett rangfokozattal ellentétes értéktulajdonítást jelez. Hiszen a bakája a mindenségnek a kiszolgáltatott embert jelenti, akin azonban mégis a harcok kimenetele múlik, aki cselekszik, mert muszáj neki, szemben a kadettja valami másnak bizonytalanságával, mert bár a kadett rangfokozatban felette áll a bakának, de nem tesz, esetleg nem tudhat tenni semmit. így tehát a képiség által egységbe fogott szemantikai-strukturális felépítettség a kiszolgáltatott József Attila költői felértékelődését van hivatva szimbolizálni. S mindezeket