Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 6. A mondat mint az elrendezésbõl fakadó stílusteremtõ mód
210 I. Stíluselmélet A versek között meglévő hangulati különbséggel magyarázható tehát az összehasonlított versszakok mondatépítkezése. A hangulati különbségek mögött a lényegi, a meghatározó hátteret a három költő három teljesen különböző világlátása adja. 2.4. A MONDATTELÍTETTSÉG STILÁRIS ÉRTÉKE A mondat telítettségét (azaz a bennfoglalt szavak számát) egyrészt a bővítmények száma eredményezi, másrészt ezek halmozása vagy egymásra rétegzettsége, illetve szukcesszív (a tagmondatokkal lineárisan kibomló) mondatszerkesztés helyett szimultán mondatszerkezet használata, azaz igenevekkel való tömörítés (állítani; helyezve): A továbbiakban tehát Benn-nek a „lírai énre”, a vers „monologikusságára”, az „abszolút költészetre”, valamint a „chiffre”fogalmára vonatkozó elképzeléseit látszik célszerűnek középpontba állítani, különösen persze a Líraproblémák (Probleme der Lyrik) című nevezetes, nagy hatású előadást előtérbe helyezve. (Kulcsár-Szabó Zoltán: Poétika és poetológia) Míg a köznyelvben nem ajánlatos a nem egyértelmű közlés a határozós szintagmával (Sírva hagytam ott a kicsi lányom a bölcsődében.), a költői szöveg határozóiban megjelenő képektől nem várunk egyértelműséget. Az egymást követő határozók egyneműek és különneműek egyaránt lehetnek. A következő versrészletben a cselekvés, történés, létezés legkülönbözőbb körülményei jelenítődnek meg, telítetté téve a határozókkal a közlést úgy, hogy ezek többnyire a rímben jelennek meg, ezáltal is kidomborítva a határozók eluralkodását: folytonos készenlétben eltűnni észrevétlen részekként és egészen mint porc csikorgó térdben mint pangás a vesékben e kis fold tengerében a múlt hullámterében a mozdulatlan mélyen hol nincs pokol se éden (Somlyó György: Adverbium) Ebben a versrészletben a felsorolás miatti telítettséget oldja a két hasonlító határozói mellékmondat közbeékelése (mint porc csikorgó térdben / mint pangás a vesékben) és az értelmező határozói alárendelés (mélyen [ott] hol nincs). Károly Sándor joggal figyelmeztet arra, hogy miként függhet nyelven kívüli tényezőtől mondattani sajátosság: „a memóriakorlátozottsággal összefüggő szintaktikai korlátozásoknak lehetnek olyan szabályszerűségeik, amelyek a szintagmalépcsők (tehát az egymásnak alárendelt szerkezeti tagok sora) fokszámának a megadásával objektív módon is előírhatók” (1970,201). Tehát a stílus világosságát veszélyezteti egy bizonyos mérté