Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 10. A hang mint stiléma
A lelki élet rezdüléseit, a levertség okozta hangulati állapotot is érzékelhetővé teheti a hangulatfestés: szolga az egyén hősi csak az ópusz Batnbul csak, motyog és nézi a varjakat, állapította meg elszontyolodva (Szepesi Attila: Novemberi fametszet) s rajtam röhög a volt szolga ezópusz (Kányádi Sándor: A tücsök és a hangya) Emberi tulajdonságokat gyakran adunk vissza hangulatfestő melléknevekkel is: bárgyú, sunyi, illetve közmondásban: Alamuszi macska nagyot ugrik. 10. A hang mint stiléma 379 7.3. A KÜLÖNBÖZŐ HANGOZTATÁSI MÓDOKAT KIFEJEZŐ SZAVAK A párbeszédek idéző mondatai vagy az elbeszélés narrátora, illetve a drámák utasításai gyakran jelzik a megszólaló hangerejét, beszédhibáját, hanglejtését, ahogy Mándy Iván A pálya szélén című művének kiragadott mondataiban is:- Leadás! - ordították kintről. Harsányan ismételgette: -Az ingyenuszoda bajnoka!- Le van nőve a haja - suttogta az anya. Majd Császár csöndes, vontatott hangon megszólalt. Az öreg, savanyú szagú fej a vállán csüngött, és ő egyre hadarta.- Senki - dadogta a fiú. Még motyogott valamit a bátorságról, aztán elhallgatott. Valaki felvonított. Az meg csak hümmögött.- Igazgató úr - hebegett Sebők.- Egy csapat van - mormolta Csempe-Pempe eszelős makacssággal.- Ne beszélje tele a fejét! - könyörgött az anya. Remegett a hangja a nevetéstől. 8. A hangokkal végzett műveletek - a hangalakzatok Ahang(ok)/betű(k) elvételével, hozzáadásával, átrendezésével és helyettesítésével létrejövő változások nyelvi hibának is minősülhetnek a köznyelvi használatban, ugyanakkor kellő szerepben hatásos hangalakzatokká, azaz az alakzatok egyik típusává válhatnak. Ezek valójában fonetikai alakzatok, csupán a hagyományt követve szokás hangalakzatokról beszélni. Quintilianus volt az első, aki retorikájában világosan megkülönböztette a hangok terén a barbarizmusnak tekinthető hibákat az alakzatnak minősíthető stíluserényektől. A hangalakzat fogalom használata nélkül, de valójában erről a jelenségről Arisztotelész így ír: „Nem kevésbé segítik a kifejezésmód világosságát - anélkül hogy közönségessé tennék - az olyan eszközök, mint a megnyújtások, rövidítések és a