Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 11. A kép mint a szemléletesség és az ismeretátadás eszköze
420 I. Stíluselmélet kezetet ismertet, illetve azt állapítja meg, hogy a költészetre általában a metaforák dominanciája jellemző, ám a szimbolizmus óta nő a hasonlatok száma. Ezt igazolta Fónagy statisztikai felmérése is, amely kimutatta a hasonlatok számának gyarapodását Babits és József Attila költészetében (1975b, 267). A hasonlat nyilvánvalóan azért jön létre, hogy általa az éles szemű megnyilatkozó észleléskor megragadja két dolog hasonlatosságát. Hogy ez mennyire nem könnyű, azt a megnevezhetetlenségből fakadó újabb és újabb hasonlatokjelzik: A festő rohant a szerszámaival s hozzákuporodott a vázoláshoz; de aztán egészen kétségbeesett.-Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a violaszín köd a látóhatáron; a föld sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rózsaszínben ragyog. - Milyen bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét! Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból. Olyan, mint egy égőpyramis! Semmifénye nincsen: olyan mint a tüzes vas. Bele lehet nézni nyitott szemmel. Most nézzék, uraim! A nap ötszögletűvé lesz. Amint feljebb jön, megint olyanná nyúlik, mint egy fekvő tojás. Most elkezd alul szűkülni, felüt domborulni: olyan, mint egy champignon. No, no! Most meg olyan lesz, mint egy római urna! Ez abszurdum! Ezt nem lehet lefesteni! Aha! Most eléje akad az a vékony felhő. Olyan, mint egy bekötött szemű Amor. Na most meg olyan, mint egy bajuszos fürmender. - Nem! Ha én ezt az ötszögletű bajuszos napot lefestem, becsuknak a bolondok házába... (Jókai Mór: Sárga rózsa) A hasonlatok strukturális jellemzői a négytényezős hasonlatszerkezetből erednek. Teljes szerkezetű hasonlattal Petőfi Sándor így láttatja Bemet Az erdélyi hadsereg című versében: Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla Mint egy fehér zászló lengedez. Ennek a hasonlatnak a szerkezete tipikus: hasonlított: szakálla, hasonló: egy fehér zászló, hasonlóság: lengedez, hasonlítást kifejező nyelvi elem: mint. A hasonlatban az elemek megőrzik önállóságukat, ezt jelzi a megszerkesztettségük. A legszokványosabb formában a hasonlítottat a főmondat alanya, a hasonlót a mellékmondat alanya, a hasonlítás alapját pedig a közös állítmány fejezi ki. Ennek alapján lehet a hasonlatot merev szerkezetűnek tartani (Bányai 1970,19). Valójában ezzel a statikussággal ellentétben áll szemantikai struktúrájának dinamizmusa, feszültséget hordozó volta (Balázs Béla 1919,247). De bonyolultabb hasonlatokban nemcsak az alanyok, hanem más mondatrészek is állhatnak hasonlósági viszonyban. A hasonló és a hasonlított, a hasonlítást kifejező nyelvi elem és a hasonlítás alapja (tertium comparationis) elemekből az utóbbi sokszor csak virtuálisan van jelen, ezért maga a hasonlat szerkezete többnyire háromtagú.