Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 2. Stilisztika - stilisztikatörténet
2. Stilisztika - stilisztikatörténet 71 stilisztikai-retorikai címszó kidolgozása az ő nevéhez kötődik. Ezek a szócikkek a fogalmak tisztázásával jelentősen hozzájárultak ennek a két tudományágnak a fejlődéséhez. A József Attila-kutató Török Gábor több kötetében is stilisztikai kérdéseket feszeget. Lírai igefüggvények stilisztikája (1974) című kötete az igeközpontú versmondatok stílus- és hatáslehetőségeivel foglalkozik, és azt vizsgálja, hogy költőink miként módosítják az igék mondatszervező szerepét. Pontok és kérdőjelek az általános stíluselméletben (1990) című munkájában sok általános stíluselméleti kérdést tárgyal, és mindezt nagyon helyes alapállásból teszi, hiszen amellett foglal állást, hogy miközben tudományos öncsonkítás a formális stilisztika, ugyanakkor folytatni kell a leíró stilisztika feltáró tevékenységét, nem mondva le az értelmezés jogáról és igényéről. Péter Mihály nyelvészként több tanulmányában érinti a stilisztika kérdéseit (1996), és az egyik kötete, A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai (1991) című a stilisztika területére is tartozik. Ebben kettős feladatot végez el: egyrészt a nyelvi érzelemkifejezés kérdését elméleti szinten taglalja, másrészt az orosz és a magyar nyelv érzelemkifejező eszközeit monografikus igénnyel tekinti át. Megközelítésében egyszerre láttatja a nyelv racionális-ábrázoló és érzelmi-értékelő oldalát. Kimutatja a mindennapi nyelvből, a publicisztikából és a szépirodalomból származó nyelvi anyagával, hogy a nyelvi rendszer minden szintjén vannak az érzelmek kifejezésére alkalmas eszközök, amelyek a szövegkörnyezettel és a beszédhelyzettel szoros kapcsolatban látják el feladatukat. Kemény Gábor - mind elméleti, mind stíluselemző munkáival új utat mutatva - több jelentős stilisztikai tárgyú mű szerzője. A Krúdy képalkotása (1974) című kötete alapvető mű a nyelvi képek értelmezéséhez. A Szindbád nyomában. Krúdy Gyula a kortársak között (1991) című könyve a címmel jelzetten kívül a prózaelemzés módszerét is tárgyalja. A Képekbe menekülő élet. Krúdy Gyula képalkotásáról és a nyelvi kép stilisztikájáról (1993) című kötete pedig nemcsak Krúdy, illetve más írók képalkotását mutatja be, hanem általános stíluselméleti kérdést is érint, hiszen a nyelvi kép mibenlétét és befogadásának mechanizmusát is feltárja. A Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába (2002) című monográfiája a nyelvi kép stilisztikájának, szemantikájának és szövegtanának témakörében folytatott kutatásainak összegzése. A Miskolci Egyetemen 1999-ben megszervezett konferencia témájául Kemény Gábor a metaforát választotta, és ennek anyagát 2001-ben meg is jelentette A metafora grammatikája és stilisztikája címmel. Mivel a metaforakutatás interdiszciplináris feladat, így sokféle (nyelvtörténeti, finnugrisztikai, névtani, lexikográfiai, verstani, teológiai) megközelítés érvényesült a konferencián, de alapvetően három témakörbe sorolható az előadások többsége: a metafora elméleti kérdései, a XX. századi magyar szépirodalom metaforái, a réteg- és csoportnyelvek metaforái. Vígh Árpád különös érdeme az, hogy megismertette a magyar stilisztikusokkal a francia kutatásokat (A költői kép strukturális elemzésének francia módszere. 1973; A liége-i retorika. 1977), valamint az, hogy felvázolta a stilisztika jövőjét (Előterjesztés az irodalmi stilisztika helyzetéről és feladatairól. 1986; A stilisztika útjai és lehetőségei. 1988), és megírta az első magyar retorikatörténetet (Retorika és történelem. 1981). Gáspári László sok stilisztikai tárgyú írásában (Stilisztika. 1989; A századvégi novella lirizálódásáról. 1983; Egy új retorika-és stíluselmélet vázlata. 1996; Az (úgy), mint-tel szerkesztett grammatikai hasonla forma. 1999; A funkcionális alakzatelmélet vázlata. 2003) abból az alapállásból kiindulva vizsgálódik, hogy „a stilisztika voltaképpen funkcionális gram-