Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)

I. Stíluselmélet - 5. Az áthallás mint szövegek stílusa közötti kapcsolat

5. Az áthallás mint szövegek stílusa közötti kapcsolat 181 A XX. századi költő megújítja a Petőfi-féle ismert felszólítást azzal, hogy igésíti a fő­nevet (magyarodjunk), majd megtoldja a mai viszonyokra vonatkozó fogalomból alkotott hapax legomenonnal (globálodjunk), és mindezt utóismétléssel nyomatékosítja. Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dalinak sorai (Van már kenyerem, borom is van) idé­ződnek fel Tóth Krisztina Készenléti dalit olvasva, nem csupán a szavak, hanem a hang­zás okán is: Van már elegem, korom is van hozzá (kérlek, ne mondd, hogy még csak...), hogy átgondoljam, ott hogy is van, ahol már nincs - ahogy a jégcsap csillámló tőre sebet vághat a szívbe s eltűnhet örökre, mit eldalolok, az a bánat marad csak itt — más testbe kötve. A posztmodern alkotókra jellemző technikaként szokták emlegetni a szövegkölcsönzést. Valójában ez a módszer nem új. A Dunánál című József Attila-költemény olvasásakor nem is egy magyar vers idéződik fel: A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna [...]. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa — török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel — mai magyarok! Kétségtelen, hogy ebben a műben az áthallások halványabbak, de az irodalomértő fel­fedezi bennük Arany János Dante (Állottam vizének mélységei felett), Magányban (És vissza nem foly az időnek árja) és Kölcsey Ferenc Huszt (Messze jövendővel komolyan vess öszve jelen­kort) című művének szavait. A vendégszöveg révén, miközben a szerző átértelmezi az eredetit (József Attila Esz­mélet és Magad emésztő című verseinek sorait), mégiscsak hat az eredeti értelem: míg egy halom lesz asszony és fa, s így mindegyik determinált. (Parti Nagy Lajos: Parapet) Áthallás meséből is lehetséges, méghozzá úgy, hogy a mai társadalmi-politikai viszo­nyok közé ágyazza a szerző a királyokat megillető tiszteletteljes köszöntési formát:

Next