Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 5. Az áthallás mint szövegek stílusa közötti kapcsolat
186 I. Stíluselmélet Illyés Gyula a megszólaló népi származását jelzi a nyelvjárási hangalakkal: Fürdőruhában széplépésű nő Jó alakja az eleganciája. Hogy ideillik! Mily „előkelő"! S mi mindent mond el, ahogy kisfiára pillantva elkiáltja: „Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!” (Új nép a parton) Van, ahol az evokáció a rímelő szavaknak köszönhető: Kebledfiehérlő, mint az alabastrom, De búm sötét, mint holmi ócska klastrom S csak a halál lesz dúlt szivemre flastrom. Petőfi Sándor Fresco-ritornellének ezek a rímei a régi magyar irodalom ismerőjében felidézik Gyöngyösi István barokkos pompájú leírását Zrínyi Ilona szépségéről a Szabács megvételéről című verses krónikájából: Az orcái Rósák, nyaka alabastrom, Maga kelletése szivet győző ostrom, S-ahoz szép beszéde merő orvos-flastrom, Istenes élete majd szerzetes klastrom. A ritmusáthallást - noha gyakori - ritkábban fedezi fel a befogadó. Talán azért, mert nem is feltételezi, hogy nemcsak Berzsenyi Dániel, a klasszicizmus alkotója ír szapphói strófában, hanem József Attila is: Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. (Berzsenyi Dániel: Osztályrészem) Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja csolnakom ring, szállna az útra máris! Ó, hiszen vár engem a messzi szépség szűz kikötője! (József Attila: Útrahívás) Mai költőnő harminckét éves születésnapjára írott verse a formai-ritmikai áthallás miatt joggal idézi tudatunkba József Attila költeményét: Harmickettő hogy telhetett? Hogy múltak el napok, hetek? Letelt, s hitelt Harminckét éves lettem én meglepetés e költemény csecse becse: