Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 8. A szó mint a választásból fakadó stilisztikumforrás
8. A szó mint a választásból fakadó stilisztikumforrás 319 nevettető, zokogtató, életem, te választató! (József Attila: Ülni, állni, ölni, halni) A jelzett szót követő azonosító értelmező hanem több szóból álló szintagma is: Köszönet a nőknek, Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek! Köszönet a lánynak, Egy estére nyíló, hervadó virágnak! (appozíció) nemcsak egyetlen szó lehet, Köszönet a szépnek, Alkalom és mámor tűnő jegyesének! Köszönet a jóknak, Futó pillanatra örömet adóknak! (Juhász Gyula: Köszönet a nőknek) A főnévi igenév használata sajátos belső feszültség forrása, mert a cselekvés visszafogottságát, időtlenségét érezteti azáltal, hogy nem személyhez, időhöz kötve jelzi a cselekvést, történést, állapotváltozást, létezést. Benne ugyanis az ige dinamizmusát a főnév statikussága korlátozza, mintegy „visszarántja”, ugyanakkor mégis erőteljesebben érvényesül benne az igei jelleg, mert elvont cselekvést vagy állapotszerűséget éreztet. A csak főnévi igenevekre épített szerkesztés lazább felsorolásjelleget kölcsönöz a szövegnek: Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni — (József Attila: Ülni, állni, ölni, halni) Most kéne ébredni aztán elaludni madárrá változni messzeségbe szállni tág mezőn lépdelni völgyi kútból inni hegytetőre jutni sziklával görögni mélységbe lehullni egy városba térni ablakba repülni és megint ébredni. (Weöres Sándor: Infinitivus) A főnévi igenév, mivel nem személyhez kötötten képes érzékeltetni az erőteljes felszólítást, a személytelenítés módja is: Szaporán, hé! nagy a rakás: mozogni! (Arany János: Tengeri-hántás)