Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)

I. Stíluselmélet - 11. A kép mint a szemléletesség és az ismeretátadás eszköze

460 I. Stíluselmélet A napszakokhoz is hasonlóképpen szimbolikus értelem kötődik. A nappalhoz az ’élet dele’, az estéhez az ’öregedés’: Süttetném még magam erővel Jó volna még magasra hágni, A sugaras déli verővel, A kalapot szemembe vágni, Míg fennjár még napom, Azért is, élni még! Maholnap úgyis este lesz már, Fájó szellőkre lengedez már Legényes, víg, pántlikás kalapom. (Tóth Árpád: Karthágó kövein) A halál vallási eredetű szimbóluma a be takarítás. Jofr könyvében (5,26) ez így hangzik: Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. Arany János soraiban (Sejtelem) is ugyanez az ősi szimbolikus kép jelenik meg: Életem hatvanhatodik évébe’ Betakarít régi rakott csűrébe, Köt engemet a jó Isten kévébe. Vet helyemre más gabonát cserébe. Logikusan kapcsolódik ehhez a képzetkörhöz a halál mint kaszás képe: Már szürkül lassan a ködös határ, És a határban a Halál kaszál... (Juhász Gyula: Tápai lagzi) A víz is ősi szimbólum. így a Duna a történelmi és az egyéni sors szimbóluma, a foly­tonosságot jelzi, a múlt, jelen, jövendő összefüggését: S nem veszhet el, míg az ezüst Dunának Nagy tükörén egy honfiszem pihen, S magyar lakik a parton, s a hazának Csak egy romlatlan gyermeke leszen; Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó, Tán honnom könnye vagy te, nagy folyó? (Eötvös József: Búcsú) A Dunának, mely múltjáén sjövendő egymást ölelik lágy hullámai. (József Attila: A Dunánál) A Duna-táj bús villámhárító. Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda. Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték. (Ady Endre: A Duna vallomása) Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang. (Ady Endre: Magyar jakobinus dala) Szimbólumértékűvé válnak egyes nevek is. A bibliai Tamás után így nevezik a hitetlen­kedő embert. Juhász Gyula egy levelében Babits Mihályt ilyen módon szólítja meg:

Next