Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 12. Az alakzat mint a retorikusság funkciós eleme
518 I. Stíluselmélet Azért bravúros ez a kiazmus, mert a poláris ellentétet képező lágy és kemény fogalmakat társítja kétszeresen is a költő a jelzős szintagmákban két oximoron (egymásnak ellentmondó, de szintagmatikus viszonyú alakzat) fordított szórendű összekapcsolásával. Hasonló megfordítással játszik el Weöres Sándor is, hiszen az ő kiazmusa az antonímia jelenségével párosul: öröknek látszik és múló. mulónak látszik és örök. (Öröklét - Ének a határtalanról) A tükörképszerűen visszatérő szavak visszhangot érzékeltetnek: Halovány orcádnak, szívemben a mása S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... bölcsőm ringatója, könnyem letörlője. (Füst Milán: Öregség) Könnyem letörlője, bölcsőm ringatója vezéreld, vezéreld fiadat a jóra. (Kassák Lajos: Variációk anyám nyelvére) A kiazmus átfoghat egy mondatot (mondatrészi funkciók: tárgy + alany - alany + tárgy; a szófajok cseréjével: főnév + ige - ige + főnév) vagy egy egész strófát József Attila-költeményekben: Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! (Óda) Szíve szorult, rezgeti a lába. [... ] Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. (Hazám) A gondolatritmussal párosuló ismétlés kiazmatikus jellegű kerettel zárhatja a versrészletet: Hallom, bondul az elsüllyedt harang a rontó hadak dúlta fold alól Honnan tévedtem ide, nem tudom, se út, se part, se iránytű, se égtáj. Honnan tévedtem ide, nem tudom: a rontó hadak dúlta fold alól hallom, bondul az elsüllyedt harang. (Szepesi Attila: Labirintus) Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. (Amit szivedbe rejtesz)