Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
III. Stíluskritika - 1. A szépirodalmi stílus mint az egyéni művészi stílus megvalósulása
nek az egyéni stílusát vizsgáljuk, akkor ezeken a területeken fedezhetjük fel az írói egyéniséget, a stílus egyediséget. Minden művészi szöveg egy sajátos tartalom egyedülálló kifejezése (Lotman 1973, 37), hiszen a szépírót a világ egyéni leképezésére való törekvés jellemzi. Ezt értékeli így Szilágyi N. Sándor József Attila következő négy sorával kapcsolatban: A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok. (Reménytelenül. Lassan, tűnődve) „Mi ebben a szakaszban nem a vers, nem a szöveg, nem a költői eljárás szépségében gyönyörködünk, hanem a költő alkotta, egyedülálló, soha nem látott külön világban. [...] A költő bizonyos értelemben a vegyészhez hasonlít, aki először állít elő egy új vegyületet. Ez pedig egyebek mellett azáltal sikerül neki, hogy ismeri, érzi a szavakjelentéstartalmának legapróbb összetevőit, azokat is, amelyek az alapjelentéstől meglehetősen távol állnak. A fentebb idézett szakasz egy olyan vegyület-név, amelyet a költő tucatnyi elemből állított elő. így mondja ki a szépet, amit lát, s amit mi addig nem láttunk” (2000, 160-161). Az alkotó egyéni hangot akar megütni, és bár ezt a köznyelv szavaiból teremti meg, ám az összeszerkesztés révén a kifejezés szokatlanságával hat. Különösen a költészethez tartjuk hozzátartozónak a hagyományostól való eltérést a nagyobb entrópia érdekében. Mallarméról tudjuk, tudatosan arra törekedett, hogy minden konvencionális, banális elemet kiirtson a verseiből. József Attila sem a köznyelvtől elvártnak (Sír, mint a sebes eső!a záporeső) megfelelően jeleníti meg a gyereksírást: A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen guggoló gyerek. Sír, mint a cipő alatt a homok. [...] Sír, mint ahogy a vízben sír a mész. Sír, mint a víz sír a fedő alatt, Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt. Sír, mint csarnokban a futószalag. (Egy kisgyerek sír) Érzékelhetően nagyfokú szemantikai entrópia jellemzi ezeket a költői hasonlatokat, amelyek még leginkább néhány táj nyelvi szóláshasonlattal rokoníthatók: sír, mint a lánc; sír, mint szalonna a tűzön. 1. A szépirodalmi stílus mint az egyéni művészi stílus megvalósulása 665