Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
III. Stíluskritika - 1. A szépirodalmi stílus mint az egyéni művészi stílus megvalósulása
1. A szépirodalmi stílus mint az egyéni művészi stílus megvalósulása 687 szinte ötvösmérlegen méri szavait, annyira pontos a kifejezésmódja (1917), de a pontosság az írót élete más területein is jellemzi. Szabó Zoltán pedig József Attila gyakori kötőszóelhagyásában a tárgyias-intellektuális stílus jellemzőjét: a tömörítést látja (1977, 78). Végtelenül nehéz az egyéni stílus megragadása. Ha az alkotónak vannak kedvelt motívumai, alakzattípusai, akkor könnyebb a szerzői stílust megállapítani. De számolni kell azzal, hogy néha egy-egy szerző különböző alkotói korszakaiban más-más stílusvonások mutathatók ki. Bármely stílussajátság válhat rendszeres használattal nem alkalmi, hanem permanens közleménnyé (Fónagy 1963a, 119), leképezve a művész egyéniségét, alkotásmódját. Fónagy ilyen permanens közleménynek tartja Szabó Lőrinc verseiben a sortöréseket (enjambement), azt állapítva meg, hogy az ezeken a pontokon szereplő szavak az erőszak, a halál, a magány képzetkörébe tartoznak. Más költők műveiben (Tóth Árpád, Illyés Gyula) is sok az enjambement, de az eltérő kontextus miatt nyilván a szerep is változik. Fónagy arra figyelmeztet, hogy a permanens közlemény megállapítása nehezebb, mint az alkalmié, az egyszerié. Az utóbbi ugyanis a közvetlen kontextus alapján megállapítható, ezzel szemben az előbbi kontextusa a teljes alkotói oeuvre. Önkéntelen permanens közleménynek tekinthetők az alkotói kulcsszók, azaz az alkotó leggyakrabban használt szavai, amelyek „töredékek”, „mondatok szétszórt elemei”. Az írói szókészlet stilisztikai fölmérése egyrészt írói, költői szótárakkal (Petőfi Sándor, Jókai Mór,Juhász Gyula, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Zrínyi Miklós) történik, amelyek az alkotó vagy alkotás (Toldi-szótár) teljes szókincsét szótározzák, másrészt szóstatisztikai vizsgálatokkal. Nem érdektelen kikövetkeztetni, milyen titkos információkat, töredékes vallomásokat tartalmaznak a következő kulcsszók: József Attila: hiány, menedék, rend, semmi, lét, törvény, idő, csend, leng, hűvös, ordas, televény. A szavak kiválasztása tehát elárulja az író szándékát, alaphangulatát, vérmérsékletét. A kulcsszók listájának dekódolását összefüggésbe szükséges hozni a nyelv különböző szintjeiről származó közleményekkel, hogy ez az eljárásunk ne legyen önkényes. A szóstatisztika alkalmas arra, hogy a befogadó szubjektív, intuitív megközelítése helyett a nyelvi anyag konkrét adatain nyugvó vizsgálati eredményhez, egzakt összehasonlításhoz lehessen jutni. Ennek különös jelentőségét Baudelaire így fogalmazta meg: „Hogy a költő lelkét megismerjük, ki kell kutatnunk azokat a szavakat, melyeket a leggyakrabban használ. Ezek a szavak elárulják, hogy az alkotó mitől ittasuk meg”. Egy-egy alkotónak meg lehet állapítani az átlagosnál gyakrabban használt szavait, az ún. kulcsszókat, illetve a jellemszókat, amelyek bár nem gyakoriak, de jellemzők egy-egy művész stílusára vagy egy-egy művére. Guiraud (1954) módszert dolgozott ki a kulcsszó szókincs-statisztikai vizsgálatára, kulcsszónak tartva a szövegnek azokat az elemeit, amelyek relatív gyakorisága nagyobb, mint a mindennapi nyelvhasználatban. Szerinte a stilisztikai kutatáshoz alapfeltétel a stilisztikai sajátosságok leltára. Ez tükrözi ugyanis a nyelv stiláris lehetőségeit. Ezért kapcsolódik össze nála a stíluselemzés a matematikai-statisztikai módszerrel. Guiraud statisztikai vizsgálataival kimutatta, hogy melyek Mallarménak a köznyelv-