Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 2. Stilisztika - stilisztikatörténet
90 I. Stíluselmélet Ezeket a fajtákat a következő szósor jól szemlélteti: állat, kutya, pincsi. Ezenkívül felveszi Guiraud a témaszókon belül a kulcsszó fogalmát is, amely az átlagosnál gyakrabban használt, ezért az adott stílusra jellemző szókat jelenti. A statisztikai módszer két területen feltétlenül hasznos: a szerzőségvizsgálatokban objektív fogódzókat adhat (Elomérosz, Pál apostol), illetve a stilisztikában az alkotó kulcsszavainak kimutatásában. A statisztikai módszernek a magyar költői nyelvre alkalmazhatóságát Zsilka Tibor alakította ki. Azt állapította meg, hogy bizonyos elemek nagy mennyiségű előfordulása és a szöveg (nyelvi) változatossága egyenrangú az irodalmi szöveg nyelvi-stilisztikai szintjén (1974, 21). Érdekes következtetésre jutott négy költőnk szófaj használatának összevetésével: Tóth Árpád mn/fn fn/ige mn/ige 0,540 2,175 1,175 József Attila 0,267 1,572 0,419 Kassák Lajos 0,318 2,794 0,889 Weöres Sándor 0,382 2,323 0,887 „A melléknevek és a főnevek közötti arányszámok határozottan Tóth Árpádnál a legmagasabbak, a második helyen van Weöres Sándor, ő utána Kassák Lajos, majd József Attila következik. Az eredmények egzakt bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy az impresszionista hangolású költészet sok melléknévi alakot kíván, amelyek részint az alanyi és a tárgyi funkcióban lévő főnevek, részint a mondat határozóinak bővítményeiként szerepelnek szövegben. Az expresszionista költészet viszont korlátozza a melléknevek használatát, erről tanúskodnak a József Attilára és Kassák Lajosra vonatkozó számadatok is” (1974, 73-74). A statisztikai módszer ellenzői szerint ez az eljárás csak mennyiségi és nem minőségi szempontokra van tekintettel, márpedig a finomabb stílusárnyalatok ilyen módon nem ragadhatok meg. A stilisztikusok jó része inkább csak kiindulópontnak szánja ezt a módszert, amely viszont mindenképp kiegészítendő más jellegű értelmezéssel (lélektani, esztétikai). ÖSSZEFOGLALÁS A stilisztika a retorikából kinövő, fokozatosan önállósodó diszciplína. Tudományág voltát jelzi az a tény, hogy meg tudja jelölni kutatási tárgyát, anyagát és módszereit, és el tudja választani ezeket a nyelvtudományi ágakétól és az irodalomtudománytól. A modern, tudományos alapokon nyugvó stilisztika XX. századi létrejöttéhez a legnagyobb lökést kétségtelenül a jelentéstan és az általános nyelvészet új eredményei adták. A stilisztikának mint a stílussal foglalkozó tudományágnak a helye a tudományok rendszerében ma is vita tárgya. Vannak, akik az irodalomtudományhoz tartozónak tartják, mások a nyelvtudomány részének tekintik. A stilisztika tudománya valójában az