Szilágyi Gyula: Megbukott az iskola? (Magyarország felfedezése, 2004)
A túlterhelt gyerek
Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a tanulók döntő többsége (1242 megkérdezett diákból 1042 fő) nem tartja soknak - „éppen elégnek” találja - a heti kötelező óraszámot, és csaknem fele elfogadja még azt az állítást is, hogy „tudnék több időt is ráfordítani”. Hasonlóképpen alakul az otthoni tanulásra fordított idő megítélése is: 1556 megkérdezettből 1322 tanuló tekinti „éppen elégnek” vagy még növelhetőnek („tudnék több időt is ráfordítani”) ezt az időmennyiséget. Ugyanilyen arányok alakultak ki, amikor a megkérdezett hetedikesek a tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságokra szánt időt értékelték: 58 százalékuk úgy gondolja, hogy „éppen elég” időt fordít e célra, 30 százalékuk még több időt is tudna szánni erre, s csupán 10 százalék azoknak az aránya, akik túlterheltnek érzik magukat e területen. Úgy tűnik, hogy gyermekeink korántsem sajnálják annyira magukat, mint amennyire mi aggódunk az egészséges fejlődésük miatt. A pedagógusok és pszichológusok nyilatkozataiban, de még a tudományos igényességgel végzett vizsgálatok eredményeinek tükrében is, napjaink általános iskolásai valamilyen soványra fogyott, túlhajszolt, karikás szemű, szorongó, kétségbeesett, álmában fel-felsíró, éjszakai bevizeléssel küzdő, tétova kis emberszabásúként jelennek meg, akik majd felnőtt korukban is szenvedni fogják a közoktatási követelmények személyiségromboló következményeit - ők persze (istennek hála) egészen másként látják a saját helyzetüket. Kovács Zsuzsanna, a zalaegerszegi József Attila Általános Iskola igazgatónője például a következőképen értékelte a jelenlegi iskolarendszer negatív hatásait: „Az ELTE Társadalmi és Neveléspszichológiai Tanszéke kétéves vizsgálatot végzett az általános iskolások körében. Ennek a megállapítása, hogy a diákok napi szellemi terhelése több mint amit egy normális felnőtt károsodás nélkül el tud viselni. Ebből adódik az, hogy az iskolában őket érő leterheltséget csak a gyerekek egy kis hányada képes károsodás nélkül túlélni. Az átlag diákoknál folyamatos túlfáradást eredményez a rengeteg tananyag elsajátítása, ami a különböző pszichés és pszichoszomatikus tünetekben nyilvánul meg. Mindezeket mi is rendszeresen tapasztaljuk. A tünetek között említhetjük a hasfájást és a fejfájást. A gyermekkorban megtapasztalt rendszeres túljáradás veszélyezteti a tanulókat felnőtt életük során is." (Zalaegerszeg város honlapja) Gondolom, hasonló tanulmányok alapján rendelte el Ferenc császárunk 1806-ban a „Ratio Educationis” kötelező heti óraszámának csökkentését. Nem tűnik viszont sem fej-, sem hasfájósnak Gedeon Gergely, ugyanennek az iskolának 7. b. osztályos tanulója, bár egy percig sem titkolja, hogy bizony sokat kell tanulnia: „Szabad időm csupán a