Sziráki András: A tegnap minősége. Sziráki András szociografikus önéletrajza (Budapest, 2019)

IX. Közélet, politika

172 � IX. KÖZÉLET, POLITIKA július – 1975. október), Andrikó Miklós (1975. december – 1982. április), Majoros Károly (1982. április – 1987. december), Szabó István (1988. január – 1989. június) és Zelenyánszki András (1989. június – november) követte egymást Szolnokon, a Fehérház élén. (Színe után nevezték így a városban a megyei pártbizottság épületét.) Emiatt, véleményem szerint, nálunk az első titkárok személyéhez nem kötődtek korszakok. Ugyanakkor politikai veze­tőként a mi munkánkra is hatással voltak, ezért szükségesnek látom, hogy röviden említést tegyek a tevékenységükről. A megyei első titkárok közül személyes nexusba Gergely Istvánnal kerül­tem. Mindketten kötődtünk a mezőgazdasághoz. Ő korábban a Közép-tiszai Állami Gazdaság igazgatóhelyetteseként és főagronómusaként dolgozott, in­nen léptették be a pártapparátusba, majd miniszterhelyettes lett MÉM-ben. Agrár- és vízügyi szakemberként komoly elméleti tudással rendelkezett, az MTESZ társelnöke volt. Annak ellenére, hogy fiatalon hunyt el, több mint 150 tudományos cikket publikált. Szervezőkészsége, felkészültsége a mező­gépgyártó szakma irányítóira is jó benyomást tett. Nem véletlen, hogy a me­gyei első titkári kinevezése után Pesti László, a Mezőgép Tröszt vezérigazga­tója – amint erről korábban írtam – igyekezett segíteni az általa tehetséges vezetőnek tartott Gergely Pista szolnoki beilleszkedését. Ebben nekem is ju­tottak kisebb-nagyobb feladatok. Így például részt vettem annak a lakásnak a kiválasztásában, majd a felújítás szervezésében, amelybe az új első titkár és családja beköltözött. Mindez azonban kevés szerepet játszott a személyes viszonyunk alakulásában, ugyanis Gergely szigorú, energikus és eredmény­orientált főnök volt, az összes általam személyesen ismert első titkár közül a leginkább karizmatikus. Az ő irányításával zajlott a „Szolnok 900 éves” prog ­ram végrehajtása, amely addig nem látott mértékű beruházásdömpinget ho­zott. Kis túlzással minden sarkon zajlott valamilyen építkezés a városban. Ekkor készült el többek között az új, a maga korában rendkívül modern vasút­állomás, a Jubileumi tér, az új vízügyi szakközépiskola, megkezdődött a József Attila úti lakótelep építése, a Tiszaligetben sportcsarnok és stadion épült, a városközpontban pedig a már említett piac. Ezeknek a munkálatoknak az ösz ­szefogása, a határidőre teljesítés a kor viszonyai között komoly teljesítmény volt. Más kérdés, hogy az abban a korban modern építmények egy része a mai Szolnoknak már nem hiányzik, gondolok itt mindenekelőtt a Keviterv-szék­házra, vagy a Pelikán szállóra. A településmarketing szempontjából maxi­málisan kiaknázott program, a sokféle fejlesztés érzésem szerint ekkoriban összehozta a város lakosságát, erősítette a lokálpatriotizmust. Gergely István bár rövid ideig volt Szolnokon, de tevékenységével így is nyomot hagyott a város fejlődésén. Alig több mint három év után mint elismert hidrológiai szakembert visszavitték az országos szakpolitikai irányításba, államtitkári

Next