Szűts Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe (Osiris kézikönyvek, 2013)
7. rész. Kép a világhálón. Az új média vizuális művészete
Ebben az interaktív, nagy felbontású képeket megjelenítő online környezetben a kézirat lezárása idején 4 magyar múzeum van reprezentálva, összesen 350 alkotással. A Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye így bekerült a nemzetközi kánonba. Az utóbbi gyűjteményéből például felkerült az Art Projectbe Petőfi Sándor Nemzeti dalának nagy felbontású képe, egy olyan mű, mely több mint 40 éve a kézirat romlásának megakadályozása érdekében nem volt kiállítva. A kéziratlap ugyanis fényre, hőre és párára érzékeny, és azon évtizedek alatt, amíg ki volt állítva, jelentősen romlott az állaga. így azonban nem csak elérhetővé válik az olvasók számára, hanem egy bizonyos állapotot is megőriz, konzervál. A Nemzeti dal mellett Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című költeménye, Nemes Nagy Ágnes Nyíló gesztenye képverse, illetve József Attila Thomas Mann üdvözlése című műve is olvasható eredeti formában. A múzeumok nagy része kétféle nézetben látogatható: a galériák három dimenzióban is végigjárhatok, illetve a műalkotások oly mértékben felnagyíthatok, hogy az ecsetvonások, illetve hajszálrepedések is láthatók. Mivel a múzeumban a képek olyan közelről nem tekinthetők meg, hogy ilyen részleteket is észrevegyünk, a Google Art Project az alkotások valóságon túli, hiperrealista verzióját osztja meg a közösséggel. Bár számtalan hasonló próbálkozás már történt a múzeumok 3D-s ábrázolásának terén, a felhasználó első alkalommal találkozhat ezen tér valósághű ábrázolásával, miközben a felhasználói élmény, a sebesség élménye is megmarad. Míg korábban csupán a gyűjtemények valamilyen jelzés szintű reprezentációja volt a cél, addig az itt „látogatható" műalkotások mélységükben is megtekinthetők, és képesek betölteni az elsődleges szerepüket, az esztétikai élmény nyújtását. A múzeum tere így teljesíti a virtualitás küldetését, ebben az esetben a tárgyi világ architektúráját lemásolva lehetővé teszi, hogy a felhasználó a tér (világ) bármely pontjából számítógépen keresztül beléphessen a múzeumok bármelyikébe, illetve saját gyűjteményt hozzon létre a kiállított képekből. Az ilyen „magángyűjtemények” száma jelenleg 300 000. A képek mellett megjeleníthetők a legfontosabb információk is, és linkelve van a kép lehetséges értelmezése, a műtárgy története, az alkotó élete. A Google a közösségi média eszközeit felhasználva az egyes képekhez beágyazott YouTube-os videókat mellékel, melyeken művészettörténészek vagy kortárs művészek beszélnek az alkotásokról. Ezáltal igyekeznek megközelíteni a felhasználókat is, akik mindennapi médiafogyasztási KÉP A VILÁGHÁLÓN. AZ ÚJ MÉDIA VIZUÁLIS MŰVÉSZETE I 193