Tabajdi Csaba - Barényi Sándor szerk.: Az egyházak szerepvállalása a nemzeti kisebbségek közösségépítésében. Nemzetközi konferencia (1997. április 21-22. (1998)
A konferencián elhangzott előadások
Moldvában megvalósultak-e, a csángómagyarok anyanyelvével, iskoláival történt-e valami? Románia számára a csángóság politikai tényezőnek számít. Könyvek sorozatát adják ki, az első 1942-ben jelent meg, ebben a csángó katolikusok mint ősrégi románok szerepelnek. Itt a politikai törekvés azon alapszik, hogy egy nép annyit ér, amennyit a vezetői; hogy ne érjen semmit, nem engedem, hogy vezetői legyenek. így nem is volt egyeüen tanító vagy pap, az egyedüli Petrás Ince Jánost kivéve 1813-ban. A mai kép ebben a tekintetben változott. Papok bőséggel vannak, akik néhányuk kivételével a hatalom elvárásainak igyekeznek megfelelni. Más szakterületen csak igen kevés a képzett szakemberek, értelmiségiek száma, a szellemi és anyagi nyomor vaskos nyomai ma is mutatkoznak. Ezt szerettük volna oldani 1990 után, amikor gyermekeket verbuváltunk Moldva földjén, akiket kihoztunk Csíkszeredára, ahol a József Attila Iskola fogadta őket nagy áldozatok árán. A legmegdöbbentőbb élmény az volt, hogy a VII. osztályba érkező moldvai gyermekekkel nemcsak az anyanyelvből kellett az abc-től indulni, hanem óriási hiányosságokat kellett pótolni a többi tantárgyból, még a román nyelvből is. A mai napig 115-en fejezték be a nyolcadik osztályt a József Attila Iskolában, és 101-en folytatják Erdélyben vagy Magyarországon tanulmányaikat. Kezdetben az iskoláztatási költségek jó részét a helyi katolikus közösségek vállalták magukra, később a magyar kormány. Az egyik nagy nehézséget az jelenti, hogy egyre kevesebb a Magyarországról érkező anyagi támogatás. A moldvai gyermekekkel foglalkozó tanárok, nevelők, papok egyre fáradtabbak, a Csángószövetség pedig, úgy tűnik, mostohagyermeke az RMDSZ-nek és másoknak. Megjegyezném, hogy a Székelyföldön történő anyanyelvtanítás a moldvai csángók anyanyelvi képzésének, identitástudatuk kialakításának, erősítésének csak elindítója lehet, és nem megvalósítója. Az igazi megoldást a moldvai csángó falvakban a fakultatív anyanyelvórák fokozatos, a nyelvi türelem politikáján alapuló bevezetésével kezdődő oktatásban látom. Erre meglennének az új tanügyi törvény keretében is a minimális lehetőségek, ha volna politikai akarat. Ha pedig ez az út nem járható, akkor marad a kitelepítés programja, amely mellett magam is leteszem voksomat. 107