Tábori Zoltán: Magdolna negyed (Magyarország felfedezése, 2009)
Egy leendő sétálóutca: Erdélyi utca
Egy leendő sétálóutca: Erdélyi utca Az Erdélyi utca két dolog miatt különleges. Az egyik a fasor, mert ilyesmivel a Magdolna negyedben csak három utca büszkélkedhet. A másik a „Községi Elemi Népiskola” hatalmas, vörös téglás épülete. Amikor József Attila 1918-ban magántanuló lett, a vizsgáit itt tette le. Ezt az életrajzi adalékot azonban sose tartották igazán számon. A városrész egyetlen iskolája más miatt híres. „Néhány megszállott és a kontraszelektáltak" Az iskolától alig saroknyira, a „Villanymotor-tekercselő és Antikvárium” épületének egyik betört földszinti ablakát kartonpapírral pótolták, és az alábbi szöveget írták rá: Ezt az ablakot az Erdélyi utcai iskola tanulói tették tönkre. Valaki a felirat alá a következő apró betűs megjegyzést fűzte: Aki ezt írja az egy fajgyűlölő geci az anyjával együtt soha... (A mondat végét eltakarja a népszavazásra felszólító, nemzetiszínű plakát.) Ez az írásos szóváltás pontosan jelzi a Józsefváros mélyén feszülő, de a felszínen csak egészen ritkán megmutatkozó ellentéteket. A nem idevalósi azonban nem érti: miért fajgyűlölet (sejthetően cigányozás), ha valaki általánosságban csak annyit mond, hogy ennek vagy annak az iskolának a tanulói okozták a kárt? Abban az iskolában, Budapest szívében, a Nagykörúttól néhány saroknyira tán csak nem mindenki cigány?! De bizony igen. Az Erdélyi Utcai Általános Iskolába bevallottan „szinte száz százalékban roma származású” gyerekek járnak.- Miért, kik járjanak? - tárja szét a kezét Süveges Éva igazgatónő. - Itt, a környéken, a Magdolna negyedben zömmel cigány 167