Takács Géza: Kiútkeresők. Cigányok iskolai reményei (Magyarország felfedezése, 2009)
Magyarmecske
Tulajdonképpen jellemezni sem tudom őket, annyira egyöntetű a kép, annyira tanulók mind. Hogy nem budapesti gyakorlóban járunk, azt olyasmiben lehet észrevenni, hogy a látogatók köszöntésének szertartásossága kicsit eltúlzott, illetve hogy egyáltalán van ilyesmi, meg hát a válaszok nem csillogóak, sziporkázóak, hanem inkább kedvesek és igyekvőek, noha nincs feltűnő elmaradottság vagy nyelvi bizonytalanság. Viszont lelkes, aktív, természetes együttműködés van a tanítónőkkel, tanárnőkkel. (Férfi tanárral nem találkoztam.) Hogy Mecskén vagyunk, és sok a gyerekek között a gilvánfai, a híresen szegény faluból való gyerek, az olyasmiből derül ki, hogy például az egyik kisfiú rosszul lesz, alighanem éhes, és jön súgva a magyarázat, hogy tízgyerekes családból való, az anya odébbállt, az apának meg ifjú asszonya van, tizenhét éves, immár várandósán. Volt a negyedik osztályban olyan jelenet, hogy anyátlan kislányok szavalják a „Marná”-t. És olyan lelkesen, mintha ma is várná őket ebéddel. („Anyátlanságukról” az igazgatónő informál.) Olvasni nem tudó kiskölyök, aki az integráció jegyében van itt,55 maga is kimegy a csoport munkájának bemutatására, és úgy tesz, mintha ő is olvasna, szinte a társa szájáról olvas, hogy szerepelhessen. Riportok készülnek József Attilával, a gyerekek tudják, mi a teendő, ügyesek, noha az nem derül ki, hogy ők valamivel többet tudnak a szegénységről, mint más korukbeli. Vagy éppen akár maga a költő. Amit a friss módszerkészletből ajánlanak a megújulás szakemberei, az alighanem pillanatokon belül itt van Magyarmecskén. A mecskei pedagógusok európai szakácskönyvből dolgoznak. Ennél többet egy testület biztosan nem tehet azért, hogy segítsenek csökkenteni tanítványaik távolságát a világ forgalmas útvonalain járó kortársaiktól. Csak hát éppen itt látszik, a megoldáshoz talán legközelebb, hogy ahhoz, hogy értelme legyen a küszködésnek, a gyerekeket ki kellene innen menteni. (Ami már eleve rosszul hangzik.) Mert a 55 Esetében nem etnikai integrációról van szó. A kisfiú a sajátos nevelési igényű vagy éppen értelmileg sérült gyerekek integrációja révén került a normál képességű gyerekek közé. 119