Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet (Osiris tankönyvek, 2007)
Politikai eszmék a "király nélküli királyság"-ban
ténete címet viselő könyvbe, ott a „szocializmus” címszó alatt szerepel a nemzetiszocializmus, s további jobboldali szocialista irányzatok is, amelyeknek a korabeli elnevezése ma már magyarázatra szorulna. Ezen időszak hazai baloldali szocialista gondolkodásának nincs olyan izgalmas alakja, mint Szabó Ervin volt; például Mónus Illés óvatos, a marxista alapoktól elszakadni nem kívánó tájékozódása a korabeli marxizmust bíráló szocialista elgondolások, különösen Hendrik de Man nézetei iránt, vagy József Attila ambiciózus Freud-Marx öszszeolvasztási kísérlete nem vezetett igazán színvonalas szövegekhez. Ugyanakkor nagyszerű szocialista teljesítmények születtek az irodalomban, például Déry Tibor, József Attila, Kassák vagy Nagy Lajos tollából. A befejezetlen mondat, a Külvárosi éj, az Egy ember élete és Nagy „különvéleményként” közzétett írásai nemcsak esztétikai becsük, hanem politikai jelentőségük miatt is emlékezetesek. Mint az előző fejezetben már említettem, a két háború közti időszak (kommunista) marxizmusának egyik legjelentősebb teljesítménye magyar szerzőé, az ekkor bécsi emigrációban élő Lukács Györgyé, bár műve németül jelent meg 1923-ban. A Geschichte und Klassenbewusstsein (Történelem és osztálytudat) című gyűjtemény a szerző 1919 és 1922 közti tanulmányait tartalmazza, melyek közül különösen Az eldologiasodás és a proletariátus tudata című sok évtizedig nagy hatással volt a nyugat-európai marxista gondolkodásra - az 1960-as években már a kelet-európaira is. Két háború közti műveinek döntő többsége németül vagy oroszul jelent meg vagy kéziratban maradt német nyelven, s magyarul csak az 1970-es években publikálták fordításaikat, nagy részüket szerzőjük halálát követően. Lukács belépése a nemzetközi kommunista mozgalomba nem kezdődött jól. Egyik 1920-as írásáról Lenin azt jegyezte meg, hogy „cikke nagyon baloldali és nagyon rossz. A marxizmus ebben a cikkben tisztán a szavakra korlátozódik...” A Történelem és osztálytudat ilyen „nagyon baloldali” tanulmányokat tartalmaz - a szerző életművének e szakaszát messianisztikusnak szokás nevezni a szakirodalomban. Mint ismeretes, Lukács megtérésszerű fordulattal vált kommunistává 1918 végén; kisebb könyvtárnyi szakirodalom szól arról, miért következett be e fordulat. Én úgy látom, 1918 előtti gondolkodását az 1918 utánival elsősorban saját osztályának, a polgárságnak/burzsoáziának a megvetése, intézményeinek, értékeinek és magatartásformáinak teljes elutasítása köti össze. A kommunista mozgalom és a marxizmus lehetőséget adott számára, hogy végleg szakítson osztályával, s olyan mozgalom tagjává váljon, amely - meggyőződése szerint a történelem szükségszerű fejlődésénél fogva elsöpri ezt az osztályt, s a helyébe teljesen másfajta, magasabb rendű intézményeket, értékeket és magatartásformákat állít. Lukács 1933-ban, már Moszkvában írott esszéje, a Grand Hotel Abgrund (Szakadék Nagyszálló) éppen erről a kérdésről szól. A Szakadék a burzsoázia és a proletariátus világát választja el, ezek közt híd, átjárás nincs. Politikai eszmék a „király nélküli királyság”-ban j 127