Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan (A magyar nyelv kézikönyvtára, 2017)
PRAGMATIKA - 1. BEVEZETÉS
1. Bevezetés A nyelvi tevékenység során az emberek elméjében a nyelvi rendszer és a nyelvhasználat szorosan, elválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással (lásd Bevezetés 5.). így a nyelv leírásában a grammatikai és a pragmatikai szempontok sem válnak el élesen egymástól. A pragmatika a nyelvi konstrukciók rendszerszerű leírásához az alábbi lényeges pontokon járul hozzá. • Részletező leírását adja annak a társas megismerő tevékenységnek, amelyben az emberek nyelvi szimbólumokat, konstrukciókat működtetnek. • A nyelvi szimbólumoknak, konstrukcióknak a jelentésképzésben betöltött szerepét diszkurzív, kontextuális megvalósulásuk felől mutatja be. • A nyelv működésének leírásához olyan átfogó kiindulópontot kínál, amely termékeny diskurzusba hozható a specifikus kiindulópontú leírásokkal.1 A pragmatika a nyelvhasználatot a kognitív és a szociokulturális feltételek kölcsönviszonya felől közelíti meg, azt társas megismerő tevékenységként értelmezi. A nyelvi megismerés társas, diszkurzív alapjainak lényegi szerepére hívja fel a figyelmet. Ennek következményei a nyelvtan szempontjából az alábbiakban mutatkoznak meg. • A grammatikai szerkezetek és műveletek az elmében nem egyszerűen az általános kognitív képességeknek, hanem az általános társas kognitív képességeknek a megvalósulásai. • A nyelvtan szimbolikus, de nem egyszerűen a forma és a jelentés kapcsolatából jön létre, hanem azokkal együtt a jelentést konvencióként működtető közösség „szemiotikái háromszögéből” áll össze. • A jelentés nem egyszerűen enciklopédikus, hanem a diskurzus résztvevői által egymással megosztott is egyben. • A jelentés fogalmi konstruálással jár együtt, ám e konstruálás lényeges jellemzője, hogy a kommunikációs igények kielégítését célozza meg.2 A nyelvi konstrukciók működésének leírása a korábbi, jelentéstani, alaktani és mondattani fejezetekben a séma és megvalósulás kölcsönviszonyában, ám a sémák szerepét előtérbe helyezve történt meg. A pragmatika ebből a szempontból is hangsúlyáthelyezést hajt végre. A séma és megvalósulás köl-1 A fejezet alapjául Tátrai (2011: 25-150) szolgált, annak több ponton újragondolt, átdolgozott változata. 2 A kognitív nyelvészet alapelveinek itt ismertetett újrafogalmazása William Croft (2009: 413-414) munkája. Lásd még ehhez Tomasello 2002,2003,2011; Sinha 1999,2005,2014. Vö. még Croft-Cruse 2004; Geeraerts-Cuyckens eds. 2007. 899