Tóth István György szerk.: Millenniumi magyar történet. Magyarország története a honfoglalástól napjainkig (2001)
Magyarország a késő középkorban (1382-1526)
niillik Ulrik és László egy ház fedele alatt, zárt ajtók mögött, kölcsönösen haragossá változott megbeszélésük végén, előbb csak fenyegető szavakkal, végül pedig fényes karddal kelt küzdelemre, és az egyik a másiknak vérében áztatta meg kardját”. A zajra berontó Hunyadi-hívek .rárohantak Ulrik grófra, aki vitézül védekezett. .. .Leterítették, és miután leterítették, lefejezték”. A konfliktus okáról nem beszélnek a források. Bonfini szerint Hunyadi Lászlót Ciliéi Brankovics Györgyhöz írt levele bőszítette fel, melyben Ciliéi állítólag két golyóról beszélt - a két Hunyadi fiú feje —, amelyet hamarosan el fog küldeni a szerb despotának. Ez azonban nyilván nem más, mint a történet utólagos megszépítése. A Hunyadiak valószínűleg egyszerűen tőrbe csalták Ciliéit, és mivel a 17 esztendős király is a hatalmuk alá került, decemberben Temesvárott kikényszerítették László számára a főkapitányi kinevezést, a családnak pedig bántatlanságot kértek Ciliéi lemészárlásáért. Természetesen V. László király - amint elhagyhatta a Hunyadiak felségterületét - azonnal megbosszulta Ciliéi halálát. 1457. március 14-én elfogatta a két Hunyadit, Vitéz János váradi püspököt és a család néhány bizalmasát. Két nap múlva a budai Szent György téren lefejezték Hunyadi Lászlót, s ettől a pillanattól kezdve a fogságban lévő Mátyás számított a Hunyadi-család első emberének. A kivégzés hírére polgárháború robbant ki az országban. A Hunyadi-párt vezetői - Szilágyi Erzsébet és a nándorfehérvári várkapitány, Szilágyi Mihály - ellen a király csapatokat küldött, ő maga a fogoly Mátyással a nyár elején Bécsbe, majd ősszel Prágába ment. November 23-án azonban újból uralkodó nélkül maradt az ország: V. László király meghalt bubópestisben. A Hunyadi-család két vezetője a király halálhírét meghallva azonnal akcióba lépett. A politika kulisszatitkait kiválóan ismerő Vitéz János váradi püspök - aki az elhunyt király egyik parancsa értelmében közel két hónapig Szécsi Dénes esztergomi érsek fogságában volt - már az év decemberében megállapodott Podjebrád György cseh kormányzóval Hunyadi Mátyás kiadatásáról, valamint Mátyás és Podjebrád Katalin eljegyzéséről. Amíg Vitéz Prágában tárgyalt, a család erős embere, Szilágyi Mihály Szegeden próbált egyezkedni a Garai-liga vezetőjével, az ország legfontosabb közjogi méltóságát betöltő László nádorral és feleségével, Alexandra tescheni hercegnővel. Az idő sürgette a két család képviselőit, mert Pesten a Rákosmezőn már januárban összeült az országgyűlés. Január 12-én végre megtörtént a megegyezés. A nádor és felesége ígéretet tett, hogy segít Mátyást kiszabadítani, és támogatja királlyá választását. Hunyadi János özvegye és Szilágyi Mihály viszont arra tett fogadalmat, hogy a nádorral, feleségével és híveivel örök békét és szövetséget köt, s Hunyadi László haláláért nem áll bosszút, továbbá Mátyás feleségül veszi Garai Annát, és leendő apósát háborítatlanul meghagyja minden javában. A szerződő felek végül esküvel pecsételték meg egyezségüket, melyet később a szentszéki követ és az esztergomi érsek is megerősített. A szegedi egyezmény következtében jelentősen nőttek Mátyás esélyei. Most már nyugodtan mehetett az országgyűlés elé Szilágyi, aki nem bízva semmit a véletlenre, 15 ezer fegyverest is magával vitt Pestre, de nem csak ezen múlott Mátyás megválasztása. A Budán tanácskozó főurak és főpapok beleegyezésére is szükség volt, akik miután biztosítékot kaptak a nándorfehérvári kapitánytól, hogy Mátyás nem fog boszszút állni bátyja haláláért, s nyilván a szegedi egyezményről is értesültek, megegyeztek Mátyás királlyá választásában. Másnap, 1458. január 24-én a nemesség értesült a főurak és főpapok döntéséről és Mátyást kiáltották ki királyuknak. A pesti országgyűlés törvények alkotásával fejeződött be. Mivel Mátyás mellé öt évre Szilágyi Mihályt nevezték ki kormányzónak, a király távollétében ő erősítette meg a végzéseket. Ezek szerint többek között az ország védelme a királyra, a főurakra MATTHIAS CORVINUS133