Tüdős S. Kinga: Erdélyi hétköznapok. I. Rákóczi György hadiszemléje a Székelyföldön 1635 (2001)

I. fejezet. Székely katonai összeírások a XVII. század első felében

Székely gyalogos a XVI1. században ellen pajzsok gyanánt nyakok­ba azokat hányták vala. [...] De a deszkás pajzsos székely atyafiaknak is nem sokat hasz­nált vala a stratagéma, hadi­mesterség, mert az igen se­rény kozákság látván, hogy az lövés nem szintén derekasan ártana nekik, kardokkal kiüt­vén reájok, hogy ezek több­nyire mint egy-egy kalodát hánytak volna nyakokba, mig azoknak nyakokbul való há­nyásokai magokat könyebite­­nék, addig a csapás, nem is ol­talmazhatván magukat, rájok esvén, nagyobb részbűi elhul­lottak vala.”9 A korabeli feljegyzések te­hát vegyesen számolnak be a székely katonai haderő kivá­lóságáról. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a „kora ifjúságától hadbíró öregségéig”, a haza védelmében nemegyszer véráldozat fejében szolgáló székelyek helytállása elismerést érdemel. A székelység az erdélyi fejedelemség keretei között sajátságos katonai rendszerben élt. Említettük, hogy a hadfelkelés idején a központi hatalom pénze nélkül fenntartott katonaság kétharmada az országos táborba ren­deltetett. Egyharmada pedig a települések, az otthonok védelmét volt hi­vatott biztosítani. Az összes székely hadak vezetője a székely ispán, felettük ő diszponált. Székenként legfőbb tisztségviselőjük a széki hadnagy, később a szék főka­pitánya volt, mellettük a kisebb hatáskörű kapitányokkal és hadnagyokkal. 0 Szalárdy: 328-330. 20

Next