Turner, Victor: A rituális folyamat. Struktúra és antistruktúra. A Rochesteri Egyetemen 1966-ban tartott Lewis Henry Morgan-előadások (Osiris könyvtár - Antropológia, néprajz, 2002)

3. Liminalitás és communitas

kel - passzivitás, alázatosság, szinte teljes meztelenség - egy olyan szimbolikus környezetben, amely egyszerre jelképezi a sírt és az anyaméhet. Hosszú elkülönítési szakasszal bíró beavatásokban ­­mint amilyenek sok törzsi társadalom körülmetélési, illetve a titkos társaságokba történő beavatás rítusai - gyakran a liminális szimbólumok gazdag tárházát találjuk. Communitas Jelen céljaink szempontjából a liminalitás jelenségében a lealacso­­nyodásnak és szent mivoltnak, a homogenitásnak és a bajtársias­­ságnak a sajátos keveredése érdekes elsősorban. Az ilyen rítusok „időben és időn kívüli pillanat”-ot tárnak elénk az állandó társa­dalmi struktúrában, és az azon kívül való létet megmutatja - ha mégoly rövid időre is - egy épp megszűnt általános társadalmi kötelék valamilyen fokú érvényesülését (szimbólumokban, ha nem is mindig verbálisán), de amelynek a strukturális kötelékek szövevényébe kell szétszóródnia. Ezek a kötelékek a kaszt, az osztály, a társadalmi rang vagy a politikai antropológusok által olyannyira kedvelt osztály nélküli társadalmak szegmentáris el­lentétpárjai szerint szerveződnek. Mintha az emberi kölcsönviszo­­nyok két fő, egymással szemben álló és váltakozó „modelljéről” lenne itt szó. Az első olyan társadalom modellje, amely struktu­rált, differenciálódott és gyakran a politikai-jogi-gazdasági pozíci­ók hierarchikus rendszere, mégpedig az embereket a „több” vagy „kevesebb” kifejezésében megosztó sokféle értékelési típussal. A második viszont olyan társadalomé, amely a liminális szakaszban válik felismerhetővé; strukturálatlan vagy csak kezdetlegesen strukturált és viszonylag differenciálatlan comitatus, közösség, sőt egyenlő individuumok együttvalósága, akik közösen alávetik ma­gukat a rituálét vezető idősebbek általános tekintélyének és ha­talmának. A „communitas” latin kifejezést a „közösségnél” jobbnak tar­tom arra, hogy meg lehessen különböztetni a társadalmi viszo­nyoknak ezt a modalitását az „együttes élet terétől”. A struktúra és a communitas közötti különbség nem egyszerűen a jól ismert „világi” és „szent” különbsége, de nem is például a politika és a vallás különbsége. A törzsi társadalmak egyes rögzített hivatalai­109

Next