Turner, Victor: A rituális folyamat. Struktúra és antistruktúra. A Rochesteri Egyetemen 1966-ban tartott Lewis Henry Morgan-előadások (Osiris könyvtár - Antropológia, néprajz, 2002)
3. Liminalitás és communitas
kel - passzivitás, alázatosság, szinte teljes meztelenség - egy olyan szimbolikus környezetben, amely egyszerre jelképezi a sírt és az anyaméhet. Hosszú elkülönítési szakasszal bíró beavatásokban mint amilyenek sok törzsi társadalom körülmetélési, illetve a titkos társaságokba történő beavatás rítusai - gyakran a liminális szimbólumok gazdag tárházát találjuk. Communitas Jelen céljaink szempontjából a liminalitás jelenségében a lealacsonyodásnak és szent mivoltnak, a homogenitásnak és a bajtársiasságnak a sajátos keveredése érdekes elsősorban. Az ilyen rítusok „időben és időn kívüli pillanat”-ot tárnak elénk az állandó társadalmi struktúrában, és az azon kívül való létet megmutatja - ha mégoly rövid időre is - egy épp megszűnt általános társadalmi kötelék valamilyen fokú érvényesülését (szimbólumokban, ha nem is mindig verbálisán), de amelynek a strukturális kötelékek szövevényébe kell szétszóródnia. Ezek a kötelékek a kaszt, az osztály, a társadalmi rang vagy a politikai antropológusok által olyannyira kedvelt osztály nélküli társadalmak szegmentáris ellentétpárjai szerint szerveződnek. Mintha az emberi kölcsönviszonyok két fő, egymással szemben álló és váltakozó „modelljéről” lenne itt szó. Az első olyan társadalom modellje, amely strukturált, differenciálódott és gyakran a politikai-jogi-gazdasági pozíciók hierarchikus rendszere, mégpedig az embereket a „több” vagy „kevesebb” kifejezésében megosztó sokféle értékelési típussal. A második viszont olyan társadalomé, amely a liminális szakaszban válik felismerhetővé; strukturálatlan vagy csak kezdetlegesen strukturált és viszonylag differenciálatlan comitatus, közösség, sőt egyenlő individuumok együttvalósága, akik közösen alávetik magukat a rituálét vezető idősebbek általános tekintélyének és hatalmának. A „communitas” latin kifejezést a „közösségnél” jobbnak tartom arra, hogy meg lehessen különböztetni a társadalmi viszonyoknak ezt a modalitását az „együttes élet terétől”. A struktúra és a communitas közötti különbség nem egyszerűen a jól ismert „világi” és „szent” különbsége, de nem is például a politika és a vallás különbsége. A törzsi társadalmak egyes rögzített hivatalai109