Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
„mindenség a semmiségbe…” (Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére)
kessége szinte szerves tartozéka a vers döngő léptekkel járó további gondolatainak. De lássuk csak a verset. Hatvány Bertalan kért tőle valamit a Szép Szó számára. O légüres térben ült neki az írásnak: íme, itt a költeményem. Ez a második sora. K betűkkel szól keményen címe: »Költőnk és kora.« Úgy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne a pora... És az ötödik sor ismétlésével elindul a valami, a hatszakaszos költemény, ami ebben a »semmi«-ben mélyre merítve gondolathálóját gazdag zsákmányt terít a papír fehér-asztalára.”20 Az első négy sor nemcsak hangulatilag, nemcsak jellegében előzménye a vers egészének, hanem szervesen hozzá is kapcsolódik a következő sorokhoz, illetve a második versszakhoz. Az ötödik sor összefoglalja, tartalmilag felfejti, és egyúttal a vers következő egységének — a hatodik sorban induló hasonlatnak — a hasonló-elemévé teszi az eddig leírtakat: „Úgy szállong a semmi benne”. A „benne” névmás az első sor „költeményem” szavát képviseli. A hasonlat nyitó tagjában tehát egy állítás rejtőzik: ebben a költeményben a Semmi szállong. E mondat fényében egyszerre a verskezdés játéka is sokkal tartalmasabbnak tetszik: nem pusztán semmitmondás, hanem a Semmi megjelenítése e forma által, szemléleti előkészítése, mielőtt közvetlenül, fogalmilag is megjelenne a vers szövegében. Az olyan vers ugyanis, amely önmagáról szól, valóban üres. A semmi szállong benne. Az első négy sor tehát egy összetett hasonlat hasonló-eleme, amelynek több, egymást követő hasonlítottja van. A legfontosabb közülük a táguló világegyetem képe. A versmindenségben szállongó semmi és a táguló űrben lengő mindenség egyetlen egységgé összekapcsolva képezi a „Költőnk és kora ” központi motívumát. Avers mély megértésének feltétele ennek a motívumnak a helyes értelmezése, ami viszont filológiai-eszmetörténeti háttérkutatást igényel. 20 Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Bp., 1943, Körmendy, 91—92. 371