Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
„mindenség a semmiségbe…” (Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére)
Szerepét a költő „életének utolsó szakaszában” Németh Andor a következőképpen méltatja: „Ignotus Pálhoz állt a legközelebb. Nem barátság volt ez a szó érzelmes értelmében, de több és fontosabb annál: szövetség és bajtársi viszony. Kor- és pályatársai közül Attilát mégiscsak a szenvtelenül tárgyilagos Ignotus becsülte úgy, ahogy Attila becsültetni kívánta magát. Mindenesetre igen komolyan vette Attilát, és annak érvényesülése érdekében igénybe vett minden eszközt, ami újságírói és társadalmi összeköttetései révén a rendelkezésére állt”.37 Ignotus Pál egyik szerepéről azonban még nem esett szó. Az ő keze írásával olvashatjuk a vers ajánlását: „Hatvány Bertalannak”. Ebben a vonatkozásban Németh Andor úgy minősíti őt, „mint összekötőtisztet Attila és Hatvány Bertalan között, s aki e hármas baráti kapcsolatban az »ésszerűséget« képviselte”.58 Talán nem túlzás feltételezni, hogy az ajánlás ötlete nem József Attilának, hanem az „összekötőtisztnek” jutott eszébe. Ellenkező esetben maga írta volna a nevet verse fölé. Persze ez nem jelenti azt, hogy a költőnek nem volt szándékában mecénásának verset ajánlani. A közvetítő szerepe talán csak a szándék aktualizálására korlátozódott. Erre enged következtetni Vágó Márta emlékezése: „Meg akarlak kérdezni, tetszik-e neked ez a vers eléggé ahhoz, hogy neked ajánljam? Bercinek már ajánlottam, most Palinak is fogok, és neked ezt gondoltam. Hazám a címe. — Nagyot néztem. — Én most adósságokat fizetek — folytatta —, mielőtt elmegyek... — Elmégy? Hova? — Keserű, humoros, gúnyos szemekkel, de majdnem sírósra pittyedő szájjal nézett rám egy pillanatig, azután keresztbe vágta lábszárait, és élesen mondta: — Hová? — Kezével kis kusza, összevissza mozdulatokat csinált, ujjait lebegtette, mint aki azt mutatja, hogy semmivé foszlik a dolog. — Nem soká élek már, még egypár adósságot fizetek, még egypár dolgot megcsinálok, megírok, aztán pá! - Fölényes, derűt mímelő arccal intett kezével. — Megyek”.59 Vágó Márta emlékezése időrendileg pontatlan. A „Költőn^ és kprá”-ról József Attila nem beszélhetett múlt időben akkor, amikor a Hazám szonettciklust szállította a nyomdába. De arról beszélhetett, hogy Hatvány Bertalannak is fog verset ajánlani. És ha ezzel a korrekcióval hitelesnek fo- 7 * * 7 Németh Andor: József Attila és kora. In uő: A szélén behajtva. 173., 516. 58 Uo. 525. 59Vágó Márta: i. m. 309. 392