Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila szerelmi ódája
Mint említettem, s már Ignotus Pál idézett megjegyzése legkorábban figyelmeztetett erre, József Attila számára Thomas Mann Varázshegye nyújtott példát arra, hogyan vonhatók be tömbszerűen a művészi kompozícióba az esztétikum sérelme nélkül a természettudományos megismerés eredményei — noha József Attila biológiai ismeretei természetesen más forrásokból is táplálkoztak, mint a német író regénye. Idézem a mű egyik, a szeretett nő testi felépítését leíró részletét, amely párhuzamba állítható az Oda elemzett részletével. „Has és mellkas egy központi szerv meg a gerincvelőből eredő mozgatóidegek ösztönzésére működtek, a pleuroperitoneális üreg tágult, összehúzódott, a lehelet a légzőcsatorna nyálkahártyái közt fölmelegedve és megnedvesedve, kiválasztási anyagokkal telítve, kiáramlott az ajkak közt, miután a tüdő légsejtjeiben oxigénjét átadta a vér hemoglobinjának belső lélegzésre. Mert Hans Castorp megértette, hogy ez az élő test a maga titokzatos egyensúlyában, vérrel táplált, idegekkel, vivő- és ütőerekkel, hajszálerekkel átszőtt, nyirokkal átszivárgott tagjaival, zsíros velővel töltött csöves csontokból, tömör, lapos csontokból, csigolya- és gyökércsontokból álló belső állványzatával... ez az én magasrendű életegység...”79 Az idézett és további helyekkel még bőségesen kiegészíthető részlet egyrészt arra bizonyíték, hogy József Attila számára Thomas Mann eljárása bátorító példát jelentett. A negyedik rész törzsének és a fenti idézetnek az összehasonlítása ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a költő és az író a női test leírása-felidézése során gyökeresen eltérő megoldásokat választott. A Varázshegy anatómiai leírásai nem nélkülözik ugyan a metaforikus elemeket, mégis sokkal inkább megmaradnak a szabatosság, szakszerűség szintjén. József Attilánál a szervekés ezek működésének bemutatásában a képzeletnek, tehát a metaforikus aspektusnak messzemenően jelentősebb szerep jut. József Attila a női test „vérköreivel”, a szervezet keringési rendszerével kezdi a leírást, majd az emésztőrendszer bemutatásával folytatja („gyomrod érzékeny talaját”), sort kerít a légzőrendszerre („lombos tüdőd”), végül az anyagcsere szerveivel és funkcióival („a belek alagútjain”, „buzgó vesék”) zárja a sort. Közben kitér a szaporodás, az emberi élet átörökítésének szervére, a „méhre” is. Ha e szervek működését összefoglalóan minősítjük, 79 Thomas Mann: i. m. I. 392—393. 127