Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Nagyon fáj
magát biztonságban. Hogy van szíve ennyi brutalitáshoz? Hát szabad ezt? Hiszen maga anya, maga szült már!”1 József Attila fenti levélrészlete nyomban a vers megszületése után megfogalmazza az alapul szolgáló tömény fájdalom és a belőle kibontakozó költői szépség, élmény és mű ellentéte és összetartozása alapképletét. Ez a képlet már a vers fogadtatásának legkorábbi megnyilvánulásaiban is megjelenik. Fejtő Ferenc így idézi föl a Nagyon fáj hatását és a költő erre adott reakcióját: „A »Nagyon fáj«-t a telefonba olvasta fel, amikor egy éjszakai virrasztás után elkészült vele. Erre az animális ösztöniségű, meztelen, szemérmetlen, sikoltó panaszra és kozmikus uszításra azt mondtam akkor, élveteg döbbenéssel: Nagyon, nagyon szép. S ő azt felelte a telefonba, boldogtalan-boldogtalanul: »Nagyon, nagyon fáj«. De nem tréfásan vagy patetikusan: inkább lethargikusan. A halál árnyékozta be s ő feszülten figyelte a híreket, miket mélyéből önszava hozott”.1 2 Ignotus Pál utóbb így emlékezett vissza a vélhetően ugyanez alkalommal a szerzővel a műről lefolyt telefonbeszélgetésre: „Azt akartam megírni — mondta a rettenetét. A poklot, dalban elbeszélve. Addig rossz csak, míg ki nem jön az emberből. Most már minden rendben van, megszültem, megyek lefeküdni”.3 Elet és költészet, élmény és mű kettőssége és egysége Bak Róbert, az utolsó kezelőorvos patográfiájában betegség és esztétikai teljesítmény dualizmusaként jelenik meg: „»Nagyon fáj« című versének egy-egy szakasza mögött bizarr gondolatfűzések, a schizophren gondolkodás-zavarnak előfutárjai húzódnak meg, de a tökéletes művészi átdolgozás teljesen eltakarja azokat”.4 Németh Andor, amikor úgy határozza meg a verset, hogy „félig műremek, félig klinikai lelet”,5 akkor a mű megközelítésének Bak Róbertnál látott orvosi logikáját ismétli meg. Nem könnyű megmondani, mire gondolhatott Bak Róbert, amikor a manifesztálódó betegség előjeleit fedezte föl a vers bizonyos részleteiben. A Nagyon fáj rendkívül komor, he-1 József Attila - Gyömrői Editnek, Bp., 1936. nov. 9. In József Attila válogatott levelezése. S. a. r. Fehér Erzsébet. Bp., 1976, Akadémiai, 343—344. 2 Fejtő Ferenc: József Attila költészete. In Korlársa\ József Attiláról. II. Szerk. Bokor László, s. a. r. Tverdota György. Bp., 1987, Akadémiai, 999—1000. 3 Ignotus Pál: Emlékforgácsok Híd, 1957. dec. 992. 1 Bak Róbert: József Attila betegsége. Szép Szó, 1938. jan.—febr.; In Korlársaf( JózsefAttiláról. II. 1017. 5 Németh Andor: József Attila. Bp., 1944, Cserépfalvi, 179. 210