Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila anti-ars poeticája
dik József Attila-könyvében már megengedőbben szól: „megveti és gyűlöli nemcsak a betegséget, de mindazt, ami természet- és rendellenes. Hisz éppen ezt írta meg, ezt szegezte le esztétikai testamentumának tekinthető nagy költeményében, az Ars poeticá-ban.”'2 Végül még az előzmények (és egyúttal a következmények) között kell szólnunk egy első pillantásra meghökkentő dologról: arról az afférról, amely Illyés Gyula és József Attila között bontakozott ki az Ars poetica kapcsán, s amelyet a konfliktust szellőztető jobboldali lap „költői párbaj”-ként nevezett meg. József Attila versét s Illyés erre adott válaszát a cikk szerzője „odamondogatás”-nak minősíti: „József lapjában, a Szép Szó-ban nemrégen verset írt »Arspoetica« címmel. A versben »más költőkről« is megemlékezik: bizony nem bánik kesztyűs kézzel kollégáival, a többi között ezt írja róluk...” — és itt idézi az Ars poetica „Más költők” szavakkal kezdődő 4. és 5. strófáit. Majd így folytatja: „A megsértett »költői kar« nevében Illyés Gyula felelt József Attilának a Nyugatban, »Szolga« című versében. Egyszerűen és röviden »kerge tányémyalónaf« és »ócska pribéknek« nevezi barátját, aki »hősnek szavalja magát«. írjuk ide Illyés versének József Attilára vonatkozó nyolc sorát...” Az Arspoetica utóéletéhez szervesen hozzátartozik ez a közjáték, annál inkább, mert kétségkívül volt folytatása. „A poéták üzenetváltásának egyébként még nincsen vége. József Attila már költi »barátságos« válaszát...”12 13 József Attila csakugyan kemény szavakkal készült válaszolni a (vélt vagy valóságos) támadásra, majd az Egy költőre (Téged szeretnek- ■ ■) című versében nemes hangvételű feleletet adott költőtársának. Sokkal fontosabb azonban az az adalék, amellyel ez a vita az Ars poetica értelmezéséhez közelebb visz. Ha Illyés csakugyan magára vonatkoztatta József Attila versének részletét, akkor ez azért történhetett, mert utalást láthatott benne a Puszták népe bizonyos részleteire, amelyekben a szociográfia írója önnön szolgai származását taglalja. Az elmondottak alapján világossá válik a lírai én beszédhelyzete. A költő egy elkezdett s nyugvópontjára nem jutott vitában fejti ki álláspontját. Az Ars poetica tehát polemikus, érvelő, saját igaza mellett meggyőződéssel és szenvedéllyel, lendületesen kiálló hitvallás. A vita tárgya a költői magatartás általában is, de különösen a költő saját alkotói gyakorlata. Vizsgáljuk 12 Uő: Emlékiratok. 679-680. 13 Illyés Gyula és József Attila izgalmas költői párbaja. Nemzet, 1937. jún. 8. 6. In Kortársak József Attiláról. k 494-495. 246