Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila anti-ars poeticája
hagyta. A munkásosztály testvéri tankokként fogja szertedübögni rímeit — mondotta.”51 Fejtő Ferenc, a Szocializmusban megjelent, majd önálló füzetben is napvilágot látott József Attila, az útmutató című tanulmányában szociáldemokrata szellemben értelmezi a költőnek a versben a kortárs költészetről nyújtott kritikáját: „Ars poeticájában megvetően nyilatkozott a »más költőkről«, akik »koholt képekkel és szeszekkel mímelnek mámort«”.52 A versbe foglalt polémia értelmezésére a fordulat éve után, hosszú ideig a kommunista felfogás nyomta rá a bélyegét. Szabolcsi Miklós a költő válogatott verseinek a „Magyar Klasszikusok” sorozatban megjelent kötete elé írt előszavában 1952-ben a korszellemnek megfelelően úgy látja, hogy ,/lrs poeticája a kommunista ember, a realista költő büszke és nemes hitvallása. Magasan a polgári költők fölött érzi magát; élesen elhatárolja magát azoktól, akik a nemzet nagy problémái elől elefántcsonttoronyba menekülnek, a »Nyugat« költőitől, akik »koholt képekkel és szeszekkel« játszanak, s azoktól, akik, bár maguk sem hisznek benne, megalkuvásból, gyávaságból az uralkodó rend szolgáivá szegődnek. A kommunista költő nem lehet megalkuvó, »szabad ésszel nem adom ocsmány/módon a szolga ostobát«, nem hallgathat el, élete utolsó percéig harcol »En nem fogom be pörös számat«. Erejét a marxizmus-leninizmus felismert szilárd igazsága adja: »A tudásnak teszek panaszt.« Maga mögött érzi a munkást, a parasztot, tudja, hogy őt igazolja a történelem: »Rám tekint, pártfogón a század« stb. Atömegekre, a dolgozó magyar népre támaszkodva, a marxizmus-leninizmus igazságába vetett hittel mondhatja ki a legnagyobb követelést: a költő célja, harc szilárdan és ingadozás nélkül, a legnagyobb célokért, az emberiség nagyságáért, fejlődéséért, boldogságáért: »A mindenséggel mérd magad!«”.53 Szabolcsi utolsó monográfiájában újra fölveti, hogy a „Mocskolván magukat szegyig, / koholt képekkel és szeszekkel / mímeljen mámort mindegyik” vajon nem az alliterációiról ismert Babitsot és rajta keresztül a nyugatos költészetet veszi-e célba?54 De már közel sem rugaszkodik el úgy a szöveg megengedte feltevések körétől, mint azt ifjúkori írásában tette. 51 Kállai Gyula: József Attila emlékezete. In Kortársiig József Attiláról. II. 1336. 52 Fejtő Ferenc: i. m. 115. 53 Szabolcsi Miklós: József Attila. In József Attila válogatott művei. Bp., 1952, Szépirodalmi, 56. 54 Uő: Kész a leltár. Bp., 1998, Akadémiai, 746. 266