Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila anti-ars poeticája
provokatív éllel és agresszivitással „mai kocsmaként” foglalja össze, s visszatekintve úgy részletezhetjük e „mai kocsma” tartalmait, hogy a költők „koholt képekkel és szeszekkel” „mámort mímelnek”. Alighanem itt ragadhatjuk meg a József Attila-i anti-ars poetica gyökerét. Mindaz, ami az ars poeticái hagyomány fogalmaival leírható lenne, koholt képek alkotása, a megfogalmazás módjaira irányuló kizárólagos, túlzott figyelem, bezárná az alkotót a mai kocsmába. Ahogy Petőfi „rongyos vitézei” nem társasági életet élnek, hanem harcolnak, ahogy Ady magamagáról, a szemfényvesztéssel megelégedő kortársakkal ellentétben kijelenti: „Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem”, úgy József Attila az értelem közegébe való transzcendálással rázza le magáról az ars poetica, a Németh Andor által megkövetelt formagond uralmát. Az értelemnek e többletértéke iránt csak egy-két kortárs kritikus érzékeny, akik korukat az értelemellenesség, az antiintellektualizmus, az irracionalizmus koraként élték meg és ítélték el, s akik számára a József Attila-i „az értelemig” önálló és megbecsülő figyelem tárgya lehetett. Ilyen a korábban már idézett Brassai Viktor: „A hideg értelem nála a tragikus belső feszültség kohójában hévül izzó érzéssé. S ma, amikor a divatossá vált »antiintellektualizmus« száműzni szeretné a költészetből az életet s az olcsó ösztönösséget ültetné trónra, József Attila büszkén, szinte gőggel vállalja az »intellektualizmus« vádját”.75 A másik kortárs Ignotus Pál, aki a Szép Szó beköszöntő cikkét Vissza az értelemhez címmel tette közzé: „De ő túllép »e mai kocsmán«! Túl: »az értelemig«! Ezt határoztuk el, ehhez tartottuk magunkat.”76 Azért is fontos megállni az első átlépésnél, túl azon, hogy ez az ars poetica logikájából való kilépés határpontja, mert a recepciót — az idézettektől eltekintve — szinte kizárólag a transzcendencia második lépése érdekli: hová lehet tovább lépni az értelemnél? Álljunk meg tehát egy pillanatra, és vegyük tudomásul, hogy az értelem a költő számára értékképző tényező volt, olyannyira, hogy a „mai kocsmá”-val, mint negatív értékkel szemben az érték pozitív pólusát jelentette. Ezt annál inkább meg kell tennünk, hogy József Attila pszichoanalitikus ihletének, a tudattalan erőinek, az ösztönök világának, a gyötrelmes gyermekkori emlékeinek teljesen jogosult középpontba állítása azzal a nem kívánt hatással is jár, hogy az értelem, a tudatosság, az intellektus szerepe 75 Brassai Viktor: i. m. 508. 76 Ignotus Pál: i. m. 979. 280