Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila anti-ars poeticája
háttérbe szorul. Márpedig József Attila már 1931-ben, Kassák-kritikájában, egészen pályája végéig előre ható érvénnyel hangsúlyozta a két oldal egyforma jelentőségét, azaz minden pszichoanalitikus tájékozódása mellett fenntartotta az értelembe vetett hitét: „a művészet az emberi eszméletnek, a léleknek, tudatnak, vagy ha úgy tetszik, tudatalattinak a mélyéről, — de mindenképpen az emberi élet jelenné gyűlendő múltjából hozza föl képeit. Azonban ez történik az álomban is, nemkülönben az ébrenlét révedezéseiben. S a művészet abban különbözik mindenfajta álomtól, a képzelet mindenféle csapongásától, hogy a tudatnak, léleknek mélyéről felmerülő képeket értelmesen rendezi.”77 Az „értelemig” jelszó tehát az Ars poeticában nemcsak az életre, hanem a költészetre nézve is jelentőségteljes. A felmerülő tudattartalmak értelmes rendezéséről József Attila sohasem mondott le. S csak miután ezt tudomásul vettük, akkor vethetjük föl megalapozottan a kérdést: mi az, amihez képest az értelem is korlátozottnak tekinthető? A „mai kocsma” alapfok, az „értelem” csak középfok, mi hát akkor a felsőfok? A legkorábbi reagálásokban a „tovább”-nak kultikus értelemben közvetlen életrajzi, patológiai jelentést tulajdonítottak. Már Ignotus Pál is: „Túllépett már e mai kocsmán, »az értelemig és tovább« lépett immár; hol vad könnyontással, hol merev, üveges nézéssel utasította el próbálkozásomat, hogy visszacsaljam a világba, melyben akkor számít értelmesnek az ember, ha sors és gyufaszálak értelmetlenségébe beletörődik”.78 Ignotus Pál rávetíti a költő utolsó hónapjainak kényszerképzeteit, kietlen fantáziálásait az idézett sorokra, a tragikus végkifejlet felől néz vissza a versre. Azt állítja: barátja csakugyan továbblépett az értelmen, az őrületbe. Nem csodálkozhatunk azon, ha a költő utolsó analitikusa, Bak Róbert is a betegség kontextusába helyezve értelmezi a sort: „Csodálatos, de az elmeorvos számára jól ismert kettősség: ebben az időben ugyanis sokszor súlyosan zavart, gondolkodása gyakran elakad, néha értetlenül áll a legegyszerűbb jelenséggel szemben, mert a szavakat konvencionális »értelemig és tovább«, hol szimbolikusan, hol konkréten igyekszik megérteni”.79 Bak betegének általa tapasztalt kettősségét, tudatának hasadtságát magyarázza ezzel a sorral. 77 József Attila: Kassák Lajos 35 verse. In József Attila Összes Művei. III. S. a. r. Szabolcsi Miklós. Bp., 1958, Akadémiai, 111. 78 Ignotus Pál: i. m. 981. 79 Bak Róbert: József Attila betegsége. In KortársaJ József Antidról. II. 1017. 281