Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Születésnapomra
Születésnapomra 1937. április 11 -ét József Attila Flóra társaságában szerette volna megünnepelni, de a fiatal lány családi elfoglaltságai meghiúsították a költő tervét. Nővére hideg hússal, sajttal és tréfás ajándékkal: egy felcicomázott Flóra-szappannal várta az ünnepi vacsorára egyedül, de derűs hangulatban érkező öccsét. Jolán férje, Bányai László azonban megsértődött egy tréfás megjegyzés miatt, és véget vetett a szépen indult estének: csúnya veszekedést provokált. Mélyen megbántotta, csaknem kiutasította otthonából az ünnepeltet.1 József Attila életének utolsó születésnapja tehát szerencsétlenül alakult. A költemény ellenben, amellyel születésének 32. évfordulóját megörökítette, annál jobban sikerült. Az itt következő vázlat ezzel, az életben elszenvedett kudarcokból táplálkozó, a kapott sérelmeket magasrendű művészi értékké szublimáló, nagy hírnévre szert tett, de egészében ez ideig alig elemzett születésnapi verssel foglalkozik. Ignotus Pál szerint a Születésnapomra című verset József Attilának „esze ágában sem volt kinyomtatnia. Az is véletlen, hogy nekem elmondta... elcsodálkozott, amikor természetesnek tartottuk, hogy a legközelebbi Szép Szóban megjelenik”.1 2 Ha tiszteletben tartanánk a szerkesztőtársa részéről a költőnek tulajdonított eredeti intenciót, a kritikai kiadás szerkesztőjének szemére kellene vetnünk, miért nem a Rögtönzése/{, tréfálj személyes érdekű apróságotj rovatban szerepeltette a költeményt. Ignotus állításának azonban némileg ellentmond a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában fönnmaradt gépiratos fogalmazvány, amelyen intenzív műhelymunka nyomai fedezhetők föl. Egy rögtönzés tökéletesítésére talán mégsem fordított volna ekkora figyelmet a szerző. Ráadásul a vers csiszolásába barátait is bevonta: „a kávéházban, változa1 József Jolán: József Attila élete. Bp., 1999, Argumentum, 249—250.; Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Bp., 1943, Körmendy, 260-263.; Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. Bp., 1987, Szépirodalmi, 21. 2 Ignotus Pál: Csipkerózsa. Bp., 1989, Múzsák, 232. 309