Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Születésnapomra
tűr formai-nyelvi remekléseiről fölhalmozódott felismeréseket és kiegészítem ezeket saját megfigyeléseimmel. „Már első olvasásra is szembetűnő a költeménynek a magyar irodalomban egyedülálló, különleges formája — írja Szabolcsi Miklós. — Verstaniig. .. négysoros — értelmileg gyakran egymásba kapcsolódó — szakaszokból áll, két hosszabb, nyolcszótagú, aa rímképletű sorból és két rövid, kétszótagú, mindkét szótagon végigvonuló bb rímű sorból — egyszerűbben refrainből. A versformának a formából fakadó hangulata pedig könnyed, vidám, csúfolkodó — habár József Attilánál nyilván egyéniségéből folyóan, feloldatlan és mélyen lappangó keserűséggel színezett”. Szabolcsi a vers közvetlen előzményét Jean Richepin Koldnséne\ című kötetének egyik versében, a Chanson des Cloches de Baptéme-ben fedezte föl. „A két vers formája majdnem teljesen azonos; a különbség csak annyi, hogy a franciában a refrain két sora nemcsak rímel, de azonos is. (József Attila nyilván ezen módosított, amint ezt a versében meglevő azonos sorok is mutatják: magam-magam; taní-tani.) S ami talán még döntőbb, e két vers hangulata azonos: a francia is könnyed, csúfolódó, s ami még jobban a József Attiláéhoz közelíti: filisztergúnyoló — itt a kövér, hájhasú, korlátolt kispolgár, ott a korlátolt professzor a gúny céltáblája; csakhogy József Attila verse sokkal inkább az egyéni-tragikusba nő”.10 E találó jellemzés tükrében, ha rögtönzés a vers, akkor is egy poéta doctus improvizációjának bizonyul. De poéta doctusra vall az a tény is, hogy József Attila a versbe diszkrét vagy szembeötlő módon belső idézetek egész sorát építette be. A „s még havi kétszáz sose telt” mondat éppolyan rájátszás egy korabeli sláger soraira: „Havi kétszáz pengő fixszel / az ember könnyen viccel”, mint ahogy Bartók Béla emelte be a Concertojába a népszerű honvágydal, a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” melódiáját. Ezt a korrespondenciát még a mai olvasó is észleli, arra azonban, hogy a strófa refrénje is idézet, a kortársak közül legfeljebb azok figyeltek föl, akik olvasták Kassáknak a Nyugat 1936. augusztusi számában megjelent,,... és a legfiatalabb korosztály" című cikkét. Kassák, a rímekkel való csilingelés esküdt ellensége, ebben az írásában elrettentő példaként idéz két sort: „íme a sok közül két példázó sor, a formaság formátlanságára: »Nékem is int a szabadság, végre, barátom, az ám / 10 Szabolcsi Miklós: Verstani adalék egy József Attila-vershez. In uő: Költészet és korszerűség. Bp., 1959, Magvető, 117—118. 314