Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Születésnapomra
nem megengedik azt, hogy a szó kiválasztását a többi között ez a szempont is motiválhatta. Ez a leltár messze nem meríti ki azoknak a fogásoknak a sorát, amelyek lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a költemény megfeleljen a költő ígéretének és megérdemelje a „kecses”, „csecse” minősítést. Érdemes lenne például Takács Etel megállapításai nyomán közelebbről megvizsgálni a refrének rímeit, tanulsággal járna az „e”-betűs sor, a „De nem lettem, mert Szegeden” szemügyre vétele stb. De az elemzett részletek így is jól érzékeltetik a szellemi energiát, amelyet József Attila a vers megalkotására összpontosított, a gondos figyelmet, amellyel a forma legkisebb részleteire ügyelt. Az alkotómunka során végrehajtott legfontosabb műveletek leírása továbbá lehetővé teszi, hogy végül közel férkőzzünk a Születésnapomra legbelső magvához, hogy ne csak kecsét, de becsét is értékelni tudjuk. Ezek a műveletek egyaránt azt mutatják, hogy József Attila igyekszik tudása legjavát nyújtani, magáról mint a nyelv művészéről a legjobb bizonyítványt kiállítani. Nem mintha érett költészetében bárhol lenne példa rá, hogy nem biztos kezű pásztora a szavak nyájának. Itt azonban többről van szó. A költő kifejezetten, látványosan törekszik nyelvi virtuozitásra. Szinte-szinte kérkedik ezzel a képességével. Miért éppen születésnapi versének megírásakor olyan fontos számára ez a mutatvány? A kérdésre kielégítő magyarázatot csak akkor adhatunk, ha a különböző részletek kidolgozása során egyaránt megnyilvánuló formaadó törekvését a vers alapeszméjére vezetjük vissza. Ez pedig a szerzőnek és a műben megidézett egykori dékánnak az összeütközése. A vers értelmezése azon múlik, hogyan fogjuk föl kettejük konfliktusát. Két konkrét személy kerül itt szembe egymással, amit a költő azzal is jelez, hogy mindketten tulajdonnevükkel mutatkoznak be az olvasónak: „Horger Antal úr” a vers szövegében, József Attila pedig a költemény aláírásában. A konfliktus kiváltó oka ugyancsak egy konkrétum: a „Nincsen apám vers”. A Születésnapomra tárgya tehát szerző és olvasó ellenséges szembenállása. Az ellentét nem csupán esztétikai, ízlésbeli. Az olvasó a szöveg fölött erkölcsileg háborodik föl. A benne megnyilatkozó szellem botránkoztatja meg. A verset egy másik olvasója, Hatvány Lajos „az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította”.19 A felháborodás, ame19 Uő: Curriculum vitae. In József Attila Összes Művei. IV. Bp., 1967, Akadémiai, 37. József Attila Hatvány Lajosnak szóbeli megnyilatkozásaira is hivatkozhatott. Lásd 322