Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Születésnapomra
tott meg közöttük: „A művészek mellett, akik műveikben a nyelv eleven arculatának alakításán fáradoznak, később megjelennek a tulajdonképpeni grammatikusok, akik bevégzik az organizmus teljessé tételének munkáját. Az alkotás nem az ő dolguk, ők nem tudnák egy nyelv számára, amely egyébként ilyet nem tartalmaz, sem a ragozást, sem a kezdő és befejező hangok egyesítését megadni, sem ezeket meghonosítani a nép körében. De ők azok, akik metszenek, általánosítanak, egyenetlenségeket eltüntetnek és feltöltik a megmaradt űröket. Miközben a szemük előtt elterülő nyelv végtelen kincséből merítenek, maguk ezen a területen törvényhozói szerepet töltenek be”.20 József Attilának a nyelvi műalkotásra vonatkozó gondolataiban megtaláljuk ezt a kettősséget, de nála az együttműködés az alkotó és a szakember között nem játszik szerepet, hanem ellentétük kerül előtérbe. Az ellentét különböző vonatkozásait sorra véve az életműben, rekonstruálhatjuk azt a folyamatot, amelyben a születésnapi vers szemlélete az évek során megérlelődik. A költő egyik, 1926 júniusában kelt, nővérének írott levelében a teremtő és a szabálymegállapító tevékenység sorrendiségére és hierarchikus viszonyára tesz a mi szempontunkból figyelemre méltó megállapításokat: „Nekem semmi közöm a szabályokhoz, annál is inkább, mert a szabály arra való, hogy könnyebben megtanulja az ember az illető dolgot, és nem arra, hogy a fejlődést megakadályozza. Előbb jön József Attila, aki verset ír, aztán jön a tanár, aki a tanítás megkönnyítése végett megállapítja, hogy a József Attila-versnek a szabályai pedig ezek és ezek. Azután jön másvalaki költő és a periódus megismétlődik... Szabályokat csak meglevő valamikről alkothatunk, tehát csakis arra vonatkozhatnak, amiről megalkottuk őket”.21 A Születésnapomra másik szemléleti előzményét a József Attila—Pintér Jenő konfliktus fejleményeiben érhetjük tetten. Ez az összeütközés távolról emlékeztet a Horger-ügyre. József Jolán szerint a költő, aki 1923 decemberében a Werbőczi István főgimnáziumban érettségizett, a vizsga előtt elküldte a Szépség koldusa kötetét a főigazgatónak, Pintér Jenőnek. „Abban reménykedett, hogy a »költőnek« elnézik a diák készületlenségét. Éppen az ellenkező hatást érte el vele. Maga a főigazgató vizsgáztatta ma20 Wilhelm von Humboldt: Introduction á l'oeuvre sur le Kavi. Paris, 1974, Scuil, 320— 321. 21 József Attila — József Jolánnak [Becs, 1926. jún.?]. In József Attila válogatott levelezése. S. a. r. Fehér Erzsébet. Bp., 1976, Akadémiai, 106. 324