Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)

„mindenség a semmiségbe…” (Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére)

Ezek után szó sem lehetett többé arról, hogy Attilát meglátogassam. Ig­notus felháborítónak találta viselkedésemet. Sehogy sem volt hajlandó megérteni, hogy fel akartam rázni Attilát aléltságából, rá akartam pirítani, szedje össze magát. Nagy nehezen sikerült csak megértetnem vele elgon­dolásomat. Fejét csóválta s kijelentette, hogy ostobaság volt.”2 Németh Andor emlékezésében két újságcikket említ. Elsőként azt, ame­lyik hírül adja, hogy József Attila ideggyógyintézetbe került. Három olyan lapot ismerünk, amelyek nagyjából egyidejűleg közölték a költő betegségé­nek és szanatóriumba vonulásának hírét. A Magyarország 1937. augusztus 12-én ilyen cím alatt számolt be az eseményről: József Attilát, a Jiváló fiatal Jöltot idegszanatóriumba vitt éj. Az Új Magyarország augusztus 16-án Hal­lotta? című hír- és pletykarovatában foglalkozott a költő sorsának e végzetes fordulatával. A Népszava pedig a Magyarországgal egy napon, augusztus 12-én, a Művészet Irodalom rovatban közölte az alábbi hírt: „József Attila, a nagy tehetségű fiatal költő tragikus idegösszeomlással idegszanatóriumba került. A sok bajon, nélkülözésen átesett fiatal költő betegsége általános, mély részvétet keltett.”3 Sem ez utóbbi, sem az előbb említett hírek szövege nem azonos Németh Andor tartalmi idézetével. Sem a Lipótmezőről nincs bennük szó, sem ar­ról, hogy a költőn elmezavar tört ki. Nem tudjuk, Németh Andor a három cikk közül melyiket vette alapul, amikor emlékiratát készítette. Azt sem le­het kizárni, hogy egy negyedik, jelenleg feltáratlan hírből indult ki. A lé­nyeget illetően azonban az emlékezetből felidézett cikk levezethető a való­ságos cikkek akármelyikéből. Az idézett Népszava-hír például egyrészt fel­tár egy olyan tényt, amelyet a költő környezete titkolni szeretett volna. Másrészt, ha nem jelöl is meg pontos helyet, megnevezi az intézmény jelle­gét. Végül pedig a „tragikus idegösszeomlás” erőszakoltság nélkül felfog­ható az „elmezavar” eufemisztikus helyettesítésének. A hír megjelenésé­nek dátuma és az emlékezés együttesen bizonyossá teszi, hogy a vers 1937. augusztus 12. után keletkezett. Németh Andor „válasz”-cikke az Újság 1937. szeptember 5-i számában 2 Németh Andor: József Attila. Bp., 1944, Cserépfalvi, 204—207. 3 József Attilát, a kiváló fiatal költőt idegszanatóriumba vittek; József Attila betegsége; Hallotta? In KortársaJJózsef Attiláról. I. Szcrk. Bokor László, s. a. r. Tvcrdota György. Bp., 1987, Akadémiai, 508-509. 362

Next